Szépen lassan, de minden ország, állam feladja önmagát, elveit, mindazt amiért eddig kiállt ( pl. emberi jogok) és belesimul a diktátorok, autoriter rezsimek, hibrid rezsimek, irányított demokráciák, nevezzük bárhogy, öles karjaiba, hiszen a pénz az Úr!
A demokrácia, annak fenntartása, működtetése drága dolog. Alapvető feltétele egy működő demokráciának a stabil, egzisztenciálisan biztosított erős középosztály, valamint a mobilitás. Utóbbi az élet bármely terültén értendő.
A liberalizmus, mint társutas fejlesztette tovább a demokrácia alap jelentését, azt bővítette, gazdagította. Ennek jegyében alakult, alakulhatott ki az a világ, amelyben élünk.
Az emberi jogok nyilatkozatát, melyet a magyar állam és mellette számos más ország is deklarált, 1948. december 10-én fogadták el. Pár hete, az elmúlt évben volt évfordulója, mely méltatlanul kevés figyelmet kapott. Azonban ez nem okoz nagy meglepetést, annak tükrében, hogy a tárgyalt jogok nem csak akkor, hanem az utóbbi időszakban meglehetősen háttérbe szorultak. Globális szinten növekszik az emberi jogok megsértése, figyelmen kívül hagyása, kiforgatása, más tartalommal való megtöltése.
Szavak szintjén ugyan egy-két nyugati állam jelezte nem tetszését egy-egy eset kapcsán, azonban érdemi lépés nem követte azt. A szavak elmúltak, a felszólítások is ritkultak, halkultak, míg eljutottak odáig, hogy lehajtott fejjel, lecsukott szemmel, figyelmen kívül hagyják azok megsértését.
Az újságírók-, a nők-, a családon belüli erőszak ellenni állami védekezés (ek), a kisebbségi jogok-, a szociális jogok érvényesítése, szükség esetén kiterjesztése, bővítése, jogállamiság biztosítása rendre elmaradnak, szűkülnek. A szankciók, azok gyenge volta miatt hatástalanok, amely annak tudható be, hogy a politikai akarat, a szándék teljesen hiányzik, avagy gyengesége okán a szimbolikusság szintjén marad. Kommunikáció az egész.
Weber óta tudjuk, a politika célja a hatalom megszerzése és megtartása. Ennek oltárán kerülnek feláldozásra olyan értékek, amelyeket hosszú évtizedek, századok során, számtalan áldozat útján, kompromisszumok kereszttűzében alkottak meg és emeltek piedesztálra, hogy majd egy későbbi nemzedék, tévesen Machiavelli-nek tulajdonított „Cél szentesíti az eszközt” logika mentén könnyű szerrel lemondjon róluk.
Ha azt a felfogást követjük, hogy a világ fejlődése, és a történelem maga ciklikus, akkor azt mondhatjuk, hogy a kör lassan bezárul. A kérdés az, hogy előröl- vagy egy új ciklus kezdődik e el?
A kérdés megválaszolásához meg kell vizsgálni mint az állampolgári, mint pedig a politikusi magatartást és a kiváltott reakciókat, valamint figyelembe kell venni, fel kell ismerni a trendeket, melyek a gazdasági-, a politikai- és a társadalmi szinten egyaránt elkezdődtek, kialakultak, és előrevetítenek egy lehetséges forgatókönyvet, melyből kiindulva vonhatunk le tágabb következtetéseket, bocsátkozhatunk prognózisokba.
A világ gazdaságának ívét látva, elmondhatjuk, hogy eddig példa nélküli hosszúságú felívelő pályán van. Azonban egy közelgő válság képét többen már látják, láttatják és óvatosságra intik a világ vezetőit. A magyar kormány is számol egy ilyen lehetőséggel és ha hinni lehet a kommunikációnak, rendelkezik is egy »B« tervvel.
Az állampolgári magatartást figyelve az mondható el, hogy Európa több nagyvárosában tüntetés tapasztalható, a társadalmi elégedetlenség nő, az osztályok közötti szakadék mélyül, valamint a szociális igazságosság érvényesülése elmarad a kívánatos mértéktől. Az emberek joggal érezhetik azt, hogy valami nagyon nincs rendben a világban, váratlanul éri őket olyan eseménysorozat, amelyre valójában fel lehetett volna készülni, meg lehetett volna előzni, vagy épp elébe lehetett volna menni. Talán a kormányokat is váratlanul érhette, hiszen ahogy látható, nem csak a társadalmi osztályok között nő a távolság és válik lehetetlenné a mobilitás, de a politikusok és az általuk elvben képviseltek között is, szinte a párbeszéd megszűnik, a képviseleti kormányzás intézménye, mint olyan kiüresedett, eljelentéktelenedett.
A politikai vezetők számára egyre jelentéktelenebbé válik a társadalmi akarat, a progresszivitás, az innováció, az, hogy a kvalitások, a képességek, a tudás és a gondolkodás, a kreativitás jelen legyen és a XXI. század kívánalmainak az ország megfeleljen.
Ehelyett egyfajta visszarendeződést tapasztalhatunk, vissza fejlődést, fejlesztést, ahol mindent áthat a korrupció, az oligarchák láncolata, az önérdek és az önzés, mindez olyan értékek mögé rejtve, amik nyomokban sem tartalmazzák ezen intézkedések, döntések indokát.
Az európai értékek megvédése szívügye a magyar kormánynak, de tulajdonképpen mit is ért ezalatt? A definiálással rendre adós marad, vagy ha még is megkísér valami hasonlót, akkor sem fogalmaz egyértelműen, konkrétan. Emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság és az emberi jogok tisztelete – ezeket az uniós alapértékeket az Európai Unió szerződései rögzítik .
Soros-terv, a nyílt társadalom koncepciójával sem az a baj, hogy migráns- mert nem-, hanem az, hogy mindazt tartalmazza, amire egyre több politikus a hatalmát veszélyeztető jelenségként tekint. Vagyis az emberi-, polgári-, politikai jogok biztosítása, a gondolkodó, tanult, ismereteit bővítő állampolgárság, a rugalmas, alkalmazkodó, fejlődőképes gazdaság, oktatás, vagyis egy XXI. századi világ, ahogy az egyenlőség megvalósul, a szolidaritás érvényesül, vagyis egy emberi világban gondolkodik. Mindez ellentétes az autoriter rendszerek kívánalmaival.
Továbbá a keresztény értékek védelme, a keresztény Európa védelme, nos ez sem a magyar, sem más kormány feladata, ez a Vatikán, a Pápa és a papság missziója. Az állam és az egyház elválasztása már megtörtént, ehhez kellene igazodnia az adott kormányoknak is.
2019-ben több államban is parlamenti választást tartanak, azonban a legnagyobb figyelmet az Európai Parlamenti választás kapja. A kulcsszó a migráns-bevándorló- Soros. Ezek azon populista pártok, kvázi új formációk alapja, melyek konkrét és széles spektrumot érintő programmal nem szolgálnak. Az unió feladata, kihívása, jövője nem e három szón múlik, és korántsem ez a legnagyobb megoldandó feladat. Azonban az kétségtelen, hogy ez az a szegmens, amellyel a legtöbb választót meg lehet szólítani, a legegyszerűbb üzeneteket lehet megfogalmazni, azonban érdemi javaslat itt sem olvasható ki a kommunikációs panelekből. Az emberi félelemre játszani megfelelő talajt biztosít a társadalom szociális- és egzisztenciális kiszolgáltatottsága, amely által a demokrácia nyílt vagy burkolt megkérdőjelezése és leépítésére tett lépések válnak érdektelenné, így a diktatúra, az autoriter rezsimek kiépítése előtt egyenessé válik az út. Ennek következtében a kör/ciklus bezárul, és ott vagyunk, amit megelőzendően az unió hatvan éve megalakult.
