Egykoron Lenin Marx téziseire alapozta meg azt a választ, amelyet Oroszország válságának megoldásaként fogalmazott meg. Ezt később Sztálin merőben átformálva, ideológiai köntösbe újracsomagolva, az eredeti szándékkal élesen szembemenve valósított meg létrehozva egy új-más még is ugyanazt az országot, birodalmat, amely volt. Csupán a hatalom birtokosa és az ideológia változott. A nép és a hozzá tartozó politikai kultúra maradt, a meglévő törésvonalak éleződtek, újak mesterségesen alakultak, amelyek fenntartásáról és megszilárdításáról Sztálin és köre gondoskodott. Az ellenséggyártás, a feszültség és a permanens forradalom hétköznapivá válása olyan társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális sokkot eredményezett, amelyet sem Marx, sem pedig Lenin soha nem kívánt az országnak, az emberiségnek.
Sztálin ügyesen kiforgatta elődje filozófiáját, azt sajátos technikával alakította úgy, hogy az segítse, igazolja céljait, és hogy azok révén hatalmát legitimálja. Elképzelései, tervei megvalósítása során ugyan hivatkozik Leninre és Marxra, mint nagy gondolkodókra és olyan személyekre, akik a Szovjetunió nagyságát, Oroszország újbóli tündöklésének alapkövét fektették le, azonban Sztálin filozófiájának nem sok köze volt az említett gondolkodók téziseihez. Őt és birodalmát nem kell bemutatni, azt a legtöbben ismerik, annak minden borzalmas tetteivel, következményeivel együtt. Abban egyetértés van, hogy generalisszimusz által kiépített rendszer és az, amit a népével tett elítélendő és megismételhetetlen, mégis adódik a kérdés, hogy akkor az oroszok körében mégis miért népszerű és évről évre népszerűbb?[1]
Orbán tavaly 2017-et a forradalom évének aposztrofálta. Forradalom az emberek által a régi elit ellen, a politikai szereplőkkel szemben (tőkés-proletár), akik a liberális eszméket, a demokráciát tűzték zászlajukra, és ezek alatt kizsákmányolták a mi félénket (MI-ŐK dichotómia). A mainstream, aki lejáratódott, akik menekültek tömegét engedik be Európába (magyar kormány buszokon szállította a tömegeket az ausztriai határhoz), akik több Európát akarnak a nemzetállamok kárára stb.
Van egy gondolat, egy vízió, ami a kormányunk és az azt megszemélyesítő kormányfő koncepciója. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy üres lapokkal teli könyvet. Ezek a lapok a szerint vannak megtöltve, amit épp az adott helyzet megkíván, olyan kommunikációs panelekkel, amelyek szavazat maximalizálás célját szolgálják, illetve a hatalom megtartását.
Gondolhatnánk, hogy Orbán ügyesen taktikázik, ravaszul mélyíti a törésvonalakt, élezi az ellentéteket, tágítja az ollót a társadalomkülönböző rétegei között és minden lépése az irányba mutat, hogy 2018-as választást ismét megnyeri. Azonban ha a dolgok mélyére tekintünk, az eseményeket, mint folyamat elemezzük, azt látjuk, hogy a rendszer bomlik. Valójában soha nem volt szikla szilárd, csupán az erős pártfegyelem és a feltétlen lojalitás az, ami ezt a látszatot kelti. Ilyen mértékű fegyelem és szigorú hierarchia, az, hogy nincs egységes eszmerendszer, program óhatatlanul eredményezi azt, hogy a tagok állandóan cserélődnek, ebből pedig az következik, hogy megbomlik a rendszer, a politikai színvonal meredeken zuhan, hiszen az újak már nem hivatásos politikusok, hanem megélhetési, ami azt jelenti, hogy nem azért tevékenykednek a politikába, mert szívügyük a közjó előteremtése, hanem a saját egzisztenciális biztonságuk megteremtése. A következő lépés ami jelenleg is zajlik a belső csatározások, a pozícióharc, ami eddig még házon belül zajlik, de idők kérdése, hogy kívül kerül onnan. Ennek oka, hogy a párt belső szerkezete bomlik. A bomlasztó pedig a sok új, akik nem érzelmileg kötődnek a párhoz, hanem kizárólag az anyagi előnyök mozgatják, ami akár a másik feladását is okozhatják. Ők nem a párthoz, annak szellemiségéhez lojálisak, nem az eltartó, adófizető állampolgárhoz, hanem Orbán Viktorhoz. Nem kell ebbe többet belegondolni.
Orbán víziója nem új, nem eredeti, nem forradalmi. Talán nem is ő maga alkotta meg. Amit csinál, az már egy kipróbált modell, ami akkor sem működött, amikor kitalálták. Leporolta, adaptálta és most alkalmazza. Azonban ezek a célok nem megvalósíthatóak a XXI. században. A nemzetállamok léte véges. Ez nem különböző érdekek és háttérhatalmak összeesküvése vagy a magyar kormány megbuktatásának célja, csupán a globalizált világ, amelyben élünk. Itt minden mindennel összefügg, kapcsolatban áll, egymást kiegészíti, vagy épp feltételezi. Egy ilyen sűrűn átszőtt világban nem teheti meg egy állam sem, hogy autarkia-t valósít meg, hacsak nem a teljes elszigetelődés, a nemzethalál a cél.
Magyarország az élő példája annak, hogy az állam rossz gazda. Ezt Lenin is belátta. Tőke, befektetés nélkül nincs gazdaság, nincs kultúra, nincs társadalom. Az oktatás hosszútávú befektetés, ami állandó innovációt igényel. Az, hogy a diákokat szakmunkásba terelik, nem előremutató irány. Az egészségügy magára hagyásánál még az is jobb lenne, ha privatizálnák.
Az emberek akkor, Lenin és Sztálin korában sem akartak forradalmat, ahogy most sem. Ezt csak az akarja, aki félti a hatalmát, félti a birodalmát, fél az ismeretlentől, az újtól, az, aki képtelen tanulni és kárvallottja a pre-modern világnak.
A társadalom, a generációk közötti szakadék annak eredménye, hogy vannak a képzettebbek és a kevésbé képzettek, és ebből levezethető minden más ellentét. Az oktatás a kulcsa mindennek!
Nem az erő a politika nyelve ma és nem a projekt szemlélet, hanem az ész, a logika és a stratégiai gondolkodás. A mai politika nem az a politika, mint ami 20 vagy 30 éve volt. Ennek a generációnak y-z nevezzük bárhogyan, mások az igényei, az elvárásai, mint azoknak, akikhez igazából szólnak a pártok, politikusok. A jövő pedig bennük van, ezt kellene már észrevenni és a politikájukat eszerint alakítani.
Lenin ott hibázott, hogy nem vette figyelembe azt, hogy Marx egy modern demokráciára, működő piacgazdaságra építette fel tanait, Orbán pedig ott (fog) hibázik (megint), hogy egy személyre épít, aki (Simicskától eltérően) nem egy intelligens ember (ezt lehet tovább gondolni) és ott, ahogy Lenin, ő sem látja azt, hogy az országa és ő maga más irányba tart.
[1] Felmérés: Oroszországban népszerűbb Sztálin Putyinnál
http://www.maszol.ro/index.php/kulfold/82648-felmeres-oroszorszagban-nepszer-bb-sztalin-putyinnal