Európa szerte egyre komolyabb problémákat vet fel a migrációs jelenség. A tagállamok sorra állítják vissza a határellenőrzést, vagy zárják le a határaikat mondván, kezelhetetlenné vált számukra a korábban megoldhatónak tűnő feladat.

Magyarország már a kezdetek óta külön utas politikát folytat. A menekültek segítését, elhelyezését, támogatását, tájékoztatását inkább a civilekre hagyta, számukra támogatást nem nyújtott. Sok esetben tűnik úgy, mintha a kormány direkt mérgesíti a helyzetet, hiszen ellenzék hiányában és más célpontot nem talált, akit, amit ellenségnek be tudna állítani. Az pedig már közismert, hogy a FIDESZ és annak, árnyékpártjának a lételeme az ellenségkép, a permanens harc, az, hogy a figyelmet elirányítsa más, önmaga inkompetenciáját alátámasztó kérdésekről.

Az elmúlt öt évet más sem jellemezte, mint a hirtelen, meggondolatlan, kidolgozatlan, érzelmeken alapuló és azokra építő intézkedésáradat, amely nélkülözött mindennemű hozzáértést, tanulmányt, tapasztalatot, igazolást.

Elmondható, hogy érdemben nem csinált semmit. Továbbra is a kedvező külső hatások kihasználásával operál, a befektetések tekintetében nem teremt vonzó környezetet, munkahelyeket nem teremt, csak a közmunkát erőlteti, amely – mint annyi tanulmány és felmérés is igazolja – nem ad megfelelő alternatívát az alulképzett, szakmanélküli, tartósan munkanélkülivé vált embereknek.

Olyan alapra építkezik, amely nem rendelkezik szilárd tényekre, pusztán optimista felfogás. A kommunikációja középpontjában is az áll: „Magyarország jobban teljesít!”, de miben is? Reformokban? Milyenekben? Nő a minimálbér? A bruttó lehet, de a nettó már nem. Csökken az államadósság? Nos, ez esetben is a nettó érdemben nem változott és a csökkenés is inkább a devizaárfolyamok ingadozásának köszönhető, semmint a kedvező makrogazdasági adatoknak.

A tőke nagyobb mértékben áramlik ki, mint jön be, a belső fogyasztás stagnál, az egészségügy – oktatás elhaló félben van, a kkv szektor vergődik, az emigráció erősödik, és már nem csak a fiatalok, de az idősebb korosztály sem biztos a jövőjét illetően.

Mindez empirikusan is alátámasztott, noha a társadalom zöme nem látja be, mert túl nagy a preferált pártja iránti lojalitás, a hit az aktuális kormánypárt irányában, az érzelmi és ösztönös attitűd.

Hiába jellemző rájuk a tájékozatlanság és a politika, mint olyan kizárása a mindennapokból, nem is a tények számítanak, hanem az, hogy ki mondja, hogyan mondja, és mikor teszi azt. Valamint a közmédiának is óriási szerepe van a sztereotípiák megerősítésében, a félre informálásban, hiszen napjában millió meg egyszer ismételi ugyanazokat a paneleket, melyek nem feltétlenül az igazságot közvetítik, illetve hajlamos a ferdítésre, más aspektusban megvilágítva a helyzetet olyan „tényeket” alkot, melyek nem tükrözik a valóságot, és ugye a cenzúráról se feledkezzünk el.

Az számomra sem egészen világos, hogy a menekültekkel kapcsolatban mi ez az új irányváltás. Eddig ugye azt láthattuk, hogy elutasít a kormány minden olyan intézkedést, amivel itt tarthatóak a migránsok (regisztráció, állomások, táborok). Most pedig, hogy egyre több állam dobja be a törölközőt és követi a „magyar példát”, hirtelen a példamutató országok sorába avanzsálunk, és hangsúlyozzuk, hogy a horvátokkal ellentétben mi regisztrálunk és minden schengeni előírást betűről betűre betartunk. Mi tudtuk kezelni, Németország, Ausztria, Horvátország nem, míg utóbbi a schengeni övezetbe kíván belépni.

Sorra kapjuk a bírálatokat a nem humánus magatartás miatt, amikre a séróbáró külügyminiszterünk felhevülten, ingerülten reagál, bekéret mindenkit, kioszt mindenkit, holott a diplomácia pont ennek ellenkezőjéről kellene, hogy szóljon. Ez mutatja a legjobban, hogy mi történik akkor, ha laikusok, tapasztalatlan „káderek” vezetik az országunkat.

Nyilván ezek a pozitív képben feltüntetni szándékozó lépések nem abból erednek, hogy fordult egyet a stratégia, hanem –talán- azt, hogy elmentek a falig és kicsit szorul a hurok. Hiszen ha valóban a befogadáshoz kötik ezen túl a támogatások mértékét, akkor Magyarország, mint nettó befizető, sokat veszíthet, hiszen gyakorlatilag az EU-s források nélkül az ország, lehet, már nem is létezne.

Az meg blődség, hogy nem tudnánk befogadni külföldről érkezőket. Ezt is nem egy tanulmány igyekszik alátámasztani.

Lehet, fel kellene ajánlani számukra az állampapírt. Ha vesztek, maradhattok. Inkább az államnak adják a vagyonukat, mint az embercsempészeknek….. Ez volt a komolytalan rész.

Summa summarum: kapkodás, sodródás az árral és struccpolitika. Oh… és a magyar társadalomra olyannyira jellemző alulinformáltság, rövid távú gondolkodás és szakmai kompetenciák hiánya, ösztönökre utaltság és gyermeki dac uralkodik az országgyűlésben, a kormánypártban.