Hallgatom és olykor (jobb híján) nézem ezt a remekbe szabott (!) királyi médiát, és még ha teljesen oda sem figyelek, a beszivárgott információ hallatán akkor is felugrik a szemöldököm egészen a homlokom közepéig. Ilyenkor akarva- akarattalanul is ki kívánkozik belőlem a gondolat, hogy akik ezeket a műsorokat szerkesztik és áldásukat is adják az éterbe való kibocsátásukra, azok tulajdonképpen hol is élnek? Milyen adatokat, információkat, visszajelzéseket kapnak? Egyáltalán ebben az országban, sőt tovább megyek, ezen a bolygón élnek?
Véleményem szerint azzal, hogy teljesen átkozmetikázott adatokat és kizárólag a kormányzati szemszögből látottatokat közvetítik a zemberek felé, nem pusztán a hitelességüket vesztik el teljes mértékben, hanem hozzájárulnak ahhoz, hogy a nagyérdemű még inkább beszűkült látásmóddal zuhanjon az elbutulás felé, annak irányába, hogy immáron teljesen elveszítse az önálló véleményalkotói képességét, és tökéletesen beleférjen a „hülye vagy” kategóriába.
Kormányunk és a csatlósai, a szóban forgó orgánumok, mint fegyverhordozók, a „tündérmese” teljes fogságába estek, vívják a forradalmukat a mese fő gonoszaival, történetesen a csúnya és gonosz spekulánsokkal és persze az örök ellenséggel, akit Gyurcsány F.-nek hívnak. Az EU-ról és az IMF-ről nem is beszélve, a nagy gyarmatosítok, akik szövetkezve az „ellenzékkel (már ha beszélhetünk valódi ellenzékről), megakadályozzák azt, hogy a ’matolcsyzmus” kiteljesedjen. Ami annyit jelent, hogy végleg elrugaszkodik kis hazánk a realitások talajától, szárnyra kap a gazdaságunk és közmunkások (alsó réteg) fizetik ki a gazdagoknak (felső réteg) kedvező adó- és egyéb árcsökkentéseket.
Mekkora lenne má’ ha a közfoglalkoztatottak nem város/falu terein dolgoznának, vagy végeznének egyéb nem produktumot termelő, illetve nem a versenyszféra részét képező tevékenységet, hanem mondjuk a „haveroknak” az ifjúkori pajtásoknak a kényelmüket teremtenék meg 47 000 Ft-ért, ami jobb esetben arra elég, hogy a hónap felét át vegetálják. De ne panaszkodjanak, hisz’ kapnak ’bözsi – utalványt” (Erzsébet-utalvány), melyet elüdülhetnek a főnők valamely gyógyüdülőjében, ahol természetesen a szálláson kívül minden igénybe vett szolgáltatásokért keményen csengessenek.
Azok, akik nem férnek bele e népszerű és statisztikát szépítő keretbe, azoknak sem kell búsulni, mert országunk ’ autógyártó nagyhatalom’, a dolgozóké a gyár, a dolgozóké minden (leszámítva a mindent). Valamelyik gyárunkba biztosan helyet kapnak. A kérdés csupán annyi, hogy kinek is állítjuk elő az a rengeteg autót? Lévén, hogy Európa szerte csökken a kereslet, más kontinensről nem igen hiszem, hogy innen rendelnének, keletre tekintve pedig megoldják határon belül.
Mivel a minimálbért emelik (ami igazából a munkaadó terheit növeli, a munkavállaló bére nominálisan nem nő, talán még csökken is), ezáltal drágul a hazai foglalkoztatás, ami azt vonja maga után, hogy nem fogja megérni a vállalkozni szándékozóknak, hogy nálunk fektessenek be. Ez végeredményben a jéghegy csúcsa. Ami még blokkolja a józan vállalkozó szellem kibontakozását, az a kiszámítatlan gazdaságpolitika, az adónemek születésének gyakorisága, mértékének meglepetésszerű emelkedése és persze az, hogy nincs potenciális piac, hiszen távolodunk nyugattól, orientálódunk kelet felé, ahol meglehetősen „forró a helyzet” (végül is forradalmáraink ott igazán otthon éreznék magukat) és nem igazán kíváncsiak reánk…
No, de ami igazán fúrja az oldalam, az az, hogy a kormányt követő kispolgár nem jár boltba? Nem kap fizetést? Nincsenek gyerekei, unokái? Nem veszi észre, hogy a pénzéért ma már jóval kevesebb terméket tud megvásárolni, mint egy vagy két éve? Nem beszélget emberekkel?
Képzelem, orrba-szájba szól a Kossuth-rádió, sugároz a M1, M2, Echo-tv és persze a HÍR tv. Az asztalról tekint a vezér portréja, mosolya kellő erőt ad a harc folytatásához. De még véletlenül sem kommunikál a kispolgár, mert még valaki rosszat talál mondani a vezérről, és akkor elgurul a gyógyszer, ami ugye rohadtul megdrágult az utóbbi két évben és spórolni kell vele…
