Már maga a cím is meglehetősen dehonesztáló, feltéve ha azt a jelenlegi magyar külpolitikát meghatározó gondolkodásmód alapján értelmezzük. E tekintetben valóban értelmezhető úgy, hogy Magyarország és a magyar kormány nem a súlyának megfelelő helyen foglal helyet, nem annak megillető szinten fogadják, vele szemben elfogultak, és azon dolgoznak Brüsszelben, hogy az ország, a kormány és a magyar emberek ne jussanak hozzá ahhoz, ami jár nekik, ami azért volna jogos, mert akkor, amikor az unióhoz csatlakoztunk, megnyitottuk a piacainkat és számos áldozatot hoztunk a nyugati vállalatok prosperitásának növelése céljából.

Számos, különböző, nem egy esetben egymásnak ellentmondó állításokkal próbálja igazolni a kormány azon törekvését, tevékenységét, hogy céljait elérje, érdekeit érvényre juttathassa.

Az igazolásként hivatkozott magyar emberek érdeke nem azonos a kormány érdekével, azonban a kétharmados többséggel megválasztott kormány, amely program nélkül került az ország élére, felépített egy olyan alternatív valóságot, melynek alapjául a magyar történelemből jól ismert, a nemzetkarakterológia jegyében megszületett elméletek által adott kisebbségi komplexum, a meg nem értett és mindig elnyomott nemzet és az adta, hogy Magyarország története során soha nem töltötte be azt a helyet, amit tulajdonképpen megérdemel, amelyért már Szent István is küldött és azóta is küzd az épp regnáló hatalom. Kivétel ez alól a 40 éves szovjet uralom, ami megteremtette a mai magyar politikai attitűdöket, jellemvonásokat, magatartásformákat és kialakította az állammal szembeni védekező mechanizmusait, vagy is azon elemek összességét, amik ma az Orbán-kormányt hatalomban tartják.

Gyakran hivatkoznak különböző felmérésekben a töretlen, illetve erősödő Kádár-nosztalgiára, arra, hogy egyre többen tartják elfogadhatónak a diktatúrát szemben a demokráciával. 

2018- Policy Solutions -Friedrich Ebert Stiftung

A magyarok 11 százaléka szívesebben élne egy diktatúrában, közel harmadát pedig egyáltalán nem érdekli, hogy milyen politikai rendszerben él.

2015- TÁRKI:

A lakosság majdnem fele (49%) ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy "A demokrácia minden más politikai rendszernél jobb". A megkérdezettek harmada (32%) szerint "A hozzám hasonló emberek számára az egyik politikai rendszer olyan, mint bármelyik másik". Egy kisebbség (7%) szerint "Bizonyos körülmények között egy diktatúra jobb, mint egy demokratikus politikai rendszer"

Ennek több oka is lehet, melyeket különböző élethelyzetek, információk, tévképzetek eredményezhetnek, így egy összetett kérdés-válasz halmazzal kell szembe nézni. Véleményem szerint azonban itt erős fogalmi zavarral kell számolni. Ha felteszik a kérdést, hogy mit jelent a demokrácia, mitől demokratikus egy állam, sokan össze keverik a liberalizmus értékeivel, illetve nem tudnak határozott választ adni. Miért is tudnának? Honnan is tudhatnák a választ a kérdésre? Hiszen a demokrácia megismertetése nem történt, nem történik meg, a liberalizmus, amivel sokan azonosítják a demokráciát, jelenleg szitokszó, ami ugyan nem magyar sajátosság, de kétségtelen hozzájárul ahhoz, hogy a magyar társadalomban ilyen vélemény, kívánalom alakult, alakulhatott ki.

„(…)a demokrácia nem jóakarat, nem homlokcsók, nem idill kérdése, hanem intézményrendszeré. És pontosan körülhatárolt hatásköröké, ahol az érdekcsoportok szabad küzdelméből az erősebb érdekcsoport kerül ki, de bármi kisebbségi vélemény mindig jogosult azért, mert holnap többségi véleménnyé válhat. A demokrácia alapkövetelményét, tehát a pluralizmust, a demokratikus intézményrendszert, az emberi energiák fölszabadítását szolgáló szabad vállalkozást és a független személyiség és független gazdasági egység számának a szaporítását ugyanúgy, ahogy már Teleki munkaközösségi koromban, ma is követelménynek érzem (…)”.

Így vélekedett Göncz Árpád.

A 2008-as gazdasági világválság olyan új helyzetet teremtett, amelyben a demokratikus normák sokszor megkérdőjeleződnek. A társadalmi és politikai változások, az általános közbizalom megrendülése, az újraéledő nacionalizmus kihívások elé állítják a demokráciát.

A politikusok magatartását tekintve egyre gyakoribb az, hogy hatalmuk megtartása érdekében arra törekednek, hogy a demokrácia alapvető értékeit leépítsék, korlátozzák, adott esetben megszüntessék.

  Ilyen értékek:

• hatalom gyakorlásának-, pluralizmus elve, versengő többpártrendszer, népszuverenitáson alapuló törvényhozás, képviseleti elv,
• szólás-, sajtó-, gyülekezési-, véleménynyilvánítási-, általános- egyenlő- titkos választójog, tulajdonhoz való jog,
• hatalmi ágak különválasztása, fékek és ellensúlyok rendszerének működtetése,
• azon jogok és szabadságok, melyek minden embert születésüktől fogva, alanyi jogon megilletnek

(Magyarország Alaptörvénye II. cikk – emberi méltóság sérthetetlensége, C. cikk hatalom megosztásának elve)

Ezen értékek, magának a berendezkedésnek a szilárdsága országonként eltérő. Azonban az olyan államokban is megfigyelhető a kiábrándult hangulat, melyek évszázadokra visszamenőleg demokráciában éltek, táptalajt adva a szélsőséges – nacionalista – széthúzó politikának, a demokrácia aláásásának, annak, hogy az eddigi fogalmi kép értelmét/ értékét vessze.

Vagyis a fogalmi zavart kihasználva, azt felerősítve direkt ássák alá a demokrácia “tekintélyét”, mesterségesen teremtve, szítva, életben tartva a káoszt, a válságot, a félelmet, mert ennek biztosítása az egyetlen, ami biztosítja azt, hogy érdekeiket, céljaikat elérjék, érvényesítsék. Hiszen programjuk, valós válaszuk az adott állam jelen kihívásaira, nehézségeire, azokra a kérdésekre, melyek a polgáraikat foglalkoztatják, nincsenek. Gondoljuk csak el, a Fidesz-KDNP-nek volt programja? Kormányoz vagy csak kommunikál? Adott érdemi megoldást bármely létező problémára?

A politika valóban művészet, de egy művész alkot is, nem csak álmodozik!

Az emberek a politika mai értelmezése szerinti természetéből, logikájából nem éreznek, nem érzékelnek semmit, hiszen a politika sötét oldala elrejti a valóságot és elhiteti, hogy a “hely a nemzetközi kapcsolatokban” egy alávetett szerepet jelent, holott ha valóban ismernék a politika politikatudományi értelmezését, demokratikus értékek alapján történő működését, tudnák, hogy a “hely” azt jelenti, hogy mellettem, velem, együtt, közösen, egymást erősítve, segítve és támogatva, a béke és a fejlődés biztosítása jegyében.