N ANIM MASC

nagy hiba

2012. január 19. 18:01 - Edie20

Valamit nagyon rosszul csinálok. Mindig csak jó! Soha nem kiváló, vagy tökéletes. Állandóan „kedves”, „barátságos”, „aranyos”, de soha nem elég jó!
Ma hivatalosan is véget ért az első félévem a főiskolán. Megtörtént az utolsó jegyem bejegyzése is. Így zömmel négyes szerepel a „bizonyítványomban”. Ez nagyon bosszant. Maximalizmusomból adódóan, soha nem vagyok elégedett, miért is lennék az, hiszen ez csak jó bírálatra elég.
Hol rontok folyton? Tanulok, többet, mint az átlag, jobban akarok, mint bárki más, és még sem elég semmire. Senkinek és semmiben nem vagyok tökéletes. Minden bizonyítványomban (ami nem kevés) csak jó érdemjegy szerepel. (Kivétel ez alól az emelt töri érettségi, ami kiváló.)
Most mondhatnám azt, hogy összeesküdött ellenem az iskola, az emberek, a világ, maga az élet. De nem! Én inkább azt vallom, hogy nem az iskolában, az emberekben, a világban, sokkal inkább bennem van a hiba, aminek mibenlétére nem tudok rájönni, bárhogy is erőltetem az agyam. Úgy vélem, minden tőlem telhetőt megteszek, sőt, többet is, mint kellene, még sem érem el a kívánt eredményt.
Miért nem tudok megfelelni az elvárásaimnak, mások által támasztott követelményeknek?
Miért nem vagyok senkinek elég, tökéletes? Mások, fele annyit nem tanulnak, fele annyira nem törekszenek, mint én, és mégis jobb eredményt produkálnak. Nem tartom magam butának vagy felkészületlennek, épp ellenkezőleg. És mégsem…
Adjam fel? De mit? Nem csinálok semmit, amit abba kellene hagynom. Semmi hasznosat. Csak nyűg és teher vagyok a családomnak és a világnak. Ki kellene iktatnom magam a forgalomból? Hiszen a benzin is drága, én is az vagyok a társadalomnak. Nem dolgozom, a tanulmányi eredményeim csak egy négyesre elegendők, akkor meg mi szükség van rám? Senkinek nem okozok boldogságot, senkinek az életét nem teszem jobbá, vagy mosolyogtatóvá. Csak szégyen és csalódás érzetét hagyom magam után. Még sincs semmi, amit fel kellene adnom. A mai retorikával azonosulva, ellentétben az országgal, nem állok harcban senkivel, ill. még is, magammal. Magammal, aki felett soha nem aratok győzelmet. Vajon miért?
Nagyon rossz úton járhatok vagy csak szimplán, be kellene látnom, hogy soha nem lehetek elég, soha nem leszek tökéletes, olyan, amilyen szeretném, hogy legyek….

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egoetorbis.blog.hu/api/trackback/id/tr133590757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása