Skorpiók a végletek emberei. Két végén égetik a gyertyát, nem ismerik a középutat, sem a kompromisszumokat. Vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon gyűlölnek. Vagy nagyon jó emberek vagy velejükig gonoszak.Nehéz kiismerni őket, közel férkőzni hozzájuk.

Egy skorpió rendkívül összetett személyiség, szeszélyes, és labilis. Lehet egészen földhöz ragadt és teljesen elrugaszkodó. Zseni és őrült, de ahogy már említettem az aranyközépút számára nem létezik.

Estig sorolhatnám még a jellemzőket, de azt hiszem, mindenki érti a lényeget.

Közhelyek sokasága szól arról, hogy azok vagyunk, amiknek hisszük magunkat/olyannak látnak, amilyennek mi látjuk magunkat stb.

Ha ez igaz, én mások szemében szikla vagyok, egy érzelem nélküli kődarab. És ez számomra fontos! Fontos, hogy azt érezzék, hogy erős vagyok, rendíthetetlen, nyugodt, cseppet sem gyenge, soha nem sír, magabiztos, céltudatos, kitartó stb. Szükségem van rá, hogy ezen a véleményen legyenek, mert akkor magam is elhiszem, hogy ez így van, és nem gondolok arra, hogy ez még sincs így…

Az igazság, mint mindig, itt is durva és kiábrándító, nekem. De ez kit érdekel? Kit érdeklek én? Nos?

A válasz egyszerű, induljunk ki csak abból, hogy 2 hónapja vagyok itt, és jó, ha kétszer keresett anyukám…na, mindegy!

A belsőm nem nyomom el teljesen, bárhogy igyekszem, mert mikor este becsukódik az ajtó, leoltjuk a lámpát, és a sötétség veszi át az uralmat, hosszú órákig bámulom a falat, vele osztom meg minden gondolatom, vágyam, bánatom, örömöm. Ugyan nem reagál, de azt se mondja, hogy „szar vagy!”.

Nem szeretek magamról mesélni, beszámolót tartani arról, hogy milyen napom volt. Azért, mert panaszkodni utálok, a pozitív dolgokat meg magától értetődőnek veszem, így nem érdemes róla beszélni.

 Múlt héten randiztam. Az egy évvel korábbival ellentétben, nem voltam feszült, nem görcsöltem, nem foglalkoztam vele. Önmagam adtam, csendes, komoly, nyugodt, kissé rideg, de nyitott. Most hétfő van, és a srác (változatosság kedvéért), nem jelentkezett. De, hogy őszinte legyek, nem is bánom. Jól éreztem magam, tényleg, de ennyi. Nem éreztem semmit, sem előtte, sem közben, sem utána. Egy ilyen „randi” arra jó, hogy rájöjjek, bárhogy is szeretnék egy kapcsolatot, igazából mégsem. Ez a két véglet harcol, de mindig kiütik egymást.

Valójában, nekem nincs szükségem senkire, megvagyok egyedül is. Ha mégis ennek az ellenkezőjét érzem, azt valószínű csak az unalom eredményezi. Boldogulok, és elérem a célom, nem kell ehhez senkinek asszisztálni!

Tény, nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogy elképzeltem, de lesz jobb is, szebb is, sikeresebb időszak is.

 Ez most ilyen…