„Előre hát mind, aki költő, a néppel tűzőn-vízen át! Átok reá, ki elhajítja kezéből a nép zászlaját!” (Petőfi)

Újabb vers részlet, mely nem megy ki a fejemből. Nem vagyok költő sem író, sőt, semmi művészi hajlammal nem vagyok megáldva, de van néhány vers, vers részlet, mely nagyon is impozáns, és helyén való a mai világban is. A zenében is botfülem van, és nem is mondom, hogy jó ízlésem volna, mert nincs, de még is van néhány, ami igazán meg talál bennem valami hajlamot a megérését illetően. Annak a híve vagyok, hogy ami egyszerű és könnyen megérthető, azzal nem kívánok foglalkozni, ám ami bonyolult és nehezen kifürkészhető azzal annál inkább!

Valamelyik este, úgy éjféltájban ki mentem még egy alvás előtti cigire, és hiába mutatott az óra annyit, amennyit, csodás fény áradatba léptem a sötét lakásból. Tiszta mennybolt, erősen fénylő, tökéletes formájú hold, teljességében ragyogta be az eget, sugarai át-át szakították a gyümölcsfák sűrű ágazatát.  Rágyújtottam, beszívtam a füstöt, majd ki, és úgy éreztem magával ragad az univerzum. Nem is bántam volna…

A Hold fényét megbontva álltam a meleg betonon, füstbe burkolózva szemeztem az égitesttel. Dolgom végezte után lefeküdtem és a változatosság kedvéért, aznap este sem jött álom a szememre. Már több napja tart ez az állapot, hogy későn fekszem, de annál korábban kelek, úgy 7-8 óra körül. Unalmas napok, álmatlan éjszakák, szorongás, kétség, reménytelenség és kilátástalan magány jellemzi az életem e szakaszát.

Az érettségiből van még egy hónap. Irtó sok idő, vagy talán kevés? Néző pont kérdése. Abból a szempontból sok, hogy az eredményre egy hónapot kell várni, ami nem kis megpróbáltatás egy gyenge idegzetű egyénnek. Viszont abból kevés, hogy sok tétel van, amit minél több ideig olvasol és tanulsz, annál kevesebb ragad meg, illetve annál több felejtődik el.

Két év sok idő. Rengetek alkalom, lehetőség mindenre. És az, hogy ki hogy hasznosította egyéni szoc. probléma. Talán nem túlzók, ha azt mondom, én sok lehetőséget halasztottam vagy rontottam el. Sokszor követtem el óriási hibát, amit már nem javíthatok ki és örökké bánni fogok, illetve nyomasztani fog az érzés, hogy akkor miért úgy, miért nem másképp.

Végeredményben ez általánosságban elmondható az elmúlt 21 évre is, nem kizárólag a mögöttem levő 2re.

Hiába tudod, hogy milyen vagy, hiába tudod, hogy te nem, még is homlok egyenest ellenkezőleg cselekszel, mint ahogy a helyzet és a belsőd azt megkívánná. Hiába vagy érett gondolkodású, higgadt, fegyelmezett, csendes és komoly, ha közben úgy viselkedsz, mint egy megzabolázott ló és a tudásod minimumát sem üti meg a teljesítményed. Eredményt vársz, de nem kapsz….

(cím azért ez, mert ez van előttem)