Újabb álmatlan éjszakám volt tegnap. Gondolatok sokasága vette úralmába az agyam. Félelmek, aggodalmak, remények és csalódások kelltette érzések. Gondoltam a jövőre, a múltra, a holnapra és az aznapra. Terveket szövögettem, és szokásomtól messze eltérően imádkoztam. Imádkoztam a barátaimért, a családomért, elhunyt szeretteimért és megemlítettem önmagam is.

Gondolataim ide-oda cikáztak egyik témából a másikba, teljesen különálló dolgok közt. Elmélkedtem a továbbtanuláson, a szeptemberi suli kezdésen.  A családdal töltött időmön, autón, hogy ki kellene takarítanom :) .  Félelmeim újból felerősödtek az elhízástól. Lelkiismeretem felszólalt, nagyobb hangot adva az elkövetett hibáimnak, és a bennem rejlőknek. Újból és újból felbukkant Serafis arcképe, amint tudomásul veszi, hogy cserbenhagytam, hogy nem téve eleget baráti kötelességeimnek, magára hagytam mikor szüksége volt rám. Önzésemnek és bánatomnak teret adva, elfordultam tőle.

Emlékeztem a tegnap eltemetett keresztapámra, aki nem volt egy minta polgár, de én szerettem mindazok ellenére, amit a családommal tett és velem. Sok éve nem láttam, úgy kb. 10 éve, mióta elvált a keresztanyámtól. Azóta csak buszon láttam néha, de nem ismert meg.  10 év alatt sokat változtam, megnőttem, fogytam, az arcom teljesen átalakult. Eleinte, mikor megláttam, görcsbe rándult a gyomrom. Nem tudtam kezelni a helyzetet. Olykor undor, máskor félelem, megint máskor szánalom, ami felmerült bennem iránta. De köszönni neki nem tudtam. Csak néztük egymást, ismerősnek találhatott, de nem tudott hova tenni. Idővel megbarátkoztam a látványával, de erőt ahhoz, hogy köszönjek neki nem tudtam venni magamon. Mikor előttem volt, egy hang nem jött ki a torkomon. Leblokkoltam. Május elsején láttam, boldognak tűnt, és utána is mindig vidám volt. Bár nála nem lehetett tudni mi jön szívből és mi megjátszott. .. Gyerek fejjel természetesen máshogy láttam. Olyannak, aki kész volt bármikor segíteni, bármit megadott volna nekünk, a családjának. Persze nem szeretettel, sokkal inkább pénzel. Bámkor mentünk oda hozzá, mindig kezünkbe adott pár pappír pénzt, amin bevásároltunk :) . De láttam a rossz oldalát is. Családi összejövetelek alkalmával, ideje korán berúgott és akkor nem lehetett kordában tartani. De halottról jót vagy semmit, nem igaz??

Keresztanyám el sem jött a temetésre. Lánya, Németországból eltudott, de ő egy közeli kisvárosból nem. Igaz, haraggal váltak el, és sosem volt tisztességes vele, legalábbis ami a házasságuk utolsó éveit illeti, de végül is ki vagyok én, hogy megítéljem….

Szóval egész este csak forgolódtam, hiába voltam fáradt, nem tudtam elaludni. Hiányzott valami, úgy éreztem nem volt teljes a nap. Szüntelenül kerestem a kiváltó okot, de nem találtam. Aztán 4 óra körül elaludtam. Aludtam kb. 2 órát, de akkor is rémálmok gyötörtek, így hamar felébredtem.  1órát még forgolódtam és felkelletem. De az érzések, félelmek, gyötrelmek keltek velem. Görcs vette uralmába az egész testem, a lelkiismeret, a hiányérzet pedig a lelkem….