Napirendet ma a Momentum Mozgalom uralja, az, hogy általuk összegyűjtött 138 ezer aláírás aláásta egy nemzet álmát, elvette tőle a lehetőséget, hogy olimpiát rendezhessen.
A szomorú, csalódott hangok, elsősorban a kormánypárt és a hozzá hű követők a baloldalt teszik felelőssé, a sportolok pedig leginkább a miatt búslakodnak, hogy nem lesz lehetőségük hazai pályán megmutatni magukat, bizonyítani, célba érni.
Kocsis Máténak is fáj, hogy a magyar emberek nem sétálhatnak majd ki a Margit szigetre, nem tudnak élőben szurkolni, helyette kénytelenek lesznek otthon, a tévé előtt nézni a közvetítést.
Lázár János pedig úgy fogalmazott, hogy az olimpiára szánt fejlesztési forrásoktól a főváros elesik, így (kénytelenek azt) ezeket a pénzeket a vidék kapja.
Kósa Lajos megszólalásai is kommentár nélküliek, azok egyértelműek és azt sugallják, hogy Magyarország egy soha vissza nem térő alkalomtól esett el.
A MoMo SZDSZ mintára szerveződött, annak a sorsát fogja végig járni, lesz belőle koalíciós párt, majd romból, végül elsüljed, ahogy az a liberális párttal is történt.
A mozgalom most a vidéket járja, ahol bemutatkoznak a helyi közösségnek és felvázolják azokat a terveket, programokat, irányokat, amelyekért a jövőben tenni akarnak és fognak is. Persze az egyelőre még kérdés, hogy valóban van-e jövője a mozgalomnak, nem csak ’egytémás’ szerveződés –e, illetve hogy mit tud kihozni abból a bázisból, amit az NoLlimpiával megalapozott.
Vidéki bemutatkozás azonban nem sikerült eddig zökkenőmentesre. Kisebb csoportok zavarták meg a programot annak érdekében, hogy hiteltelenítsék őket, illetve azt igazolják, hogy a látszat ellenére a momentumosok is csak egyek a jelenleg is működő pártok közül, ők is csak a saját érdekeiket követik, az ország valós vagy vélt problémái nem is foglalkoztatják őket.
Mit is jelent ez? Többek között, hogy tartanak az alakulófélben lévő párttól, attól, hogy a fiatalok meg tudják szólítani azt az új generációs réteget, amely eddig mélyen megbújt valahol a sötétben, ahova a regnáló kormány, és más pártok nem láttak bele. Potenciális ellenfélként kezelik őket már most, amikor még igazából csak egy lépést tettek a céljaik felé vezető nagyon hosszú úton.
Afelől ne legyenek illúziói senkinek, hogy ezek a „felszólalók”, leplet lerántani szándékozó fiatalok, nem a szabadidő hasznos eltöltésének jegyében teszik azt, amit tesznek, hanem – ha nem is fentről-, de utasítást, kérést teljesítenek. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az nagyon nem ismer minket, fiatalokat.
A MoMo előadásai szöges ellentéte a mai pártok rendezvényeinek. Már a közönség összetételében is eltér. Esetükben túlnyomó többségben a fiatalok vannak, azok, akik tényleg változást akarnak, akik érzik és a jövőben is közvetlenül érezni fogják a mostani döntések súlyát. Ők mind egy más világot képviselnek. Nem éltek a rendszerváltás előtt, nem a kommunista szellemben szocializálódtak, immunisak az ideológiák iránt, a nyugati életmódot, életstílust követik, látják, érzik, és vágynak egy jobb, intelligensebb, fejlettebb politikai és társadalmi kultúrára.
A régi motort igazából már régen le kellett volna cserélni egy modernebbre, amely nem fogyaszt annyit, nem szennyezi a környezetet, nem csöpög belőle az olaj, amire nem kell többet költeni, mint amennyit ér.
Az olimpiát valójában az ország nem akarta, nem akarhatta. Egy szűkebb csoport rávilágította vágyait a társadalomra, el próbálták hitetni vele, hogy szép és jó lesz, wing-wing. Vannak, akik elhitték és akarták is, vannak, akik nem, látva annak kockázatát, tudva az, hogy a korrupció már politika és tisztában voltak azzal is, hogy ez nagyon sok pénzbe fog kerülni, nekünk. Az olimpiát közpénzből hozták volna ki, közpénz pedig az adófizető pénze.
Nem szeretném előhozni, hogy kórház-oktatás- szociális helyzet javítása-munkahelyteremtés stb., de tény, hogy az olimpiára költött milliárdokból számos más, valóban nemzeti érdeket, nemzeti egységet teremtene.
A Momentum egy, az alternatív valóságtól eltérően a való világban él és mozog, a tényleges, létező problémák feltárást, megbeszélését, megoldását kívánja, annak elfedését elveti, továbbá a múlt lezárásával egy új jövőt kíván megépíteni.
Érthető a félelem a hatalmon lévők részéről, hiszen ha valóban esélyes párttá, politikai tényezővé nő a jelenleg még mozgalomként működő csoport, akkor esélyes, hogy lehullik a függöny és kiderül: a király meztelen.
Lehet még ezeregy féle konteot és prognózis felállítani, eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne ha… ennek az eszmefuttatásnak lenne és van is értelme, csak ez még nagyon képlékeny dolog, az árnyéktól megijedni, nem szabad.
Nem azt mondom, hogy a momentum egy eleve veszett szerveződés! Nem, sőt! Épp ellenkezőleg. Minden esélye és lehetősége meg van arra, hogy 2018-ban vagy 2022-ben eséllyel induljon a választásokon. Viszont nem ő az egyetlen szereplő a szinttéren. Tőle függetlenül változhatnak a szabályok, az erőviszonyok, a társadalmi és politikai helyzet. Minden.
A fiatalok most találtak egy olyan épülő alternatívát, ami mögé beállnának, ami a politikai érdeklődésüket felkelti, és elkezdenek politizálni. Ez és nem a Momentum az, ami veszélyt jelent a Fideszre és az elmúlt évtizedek pártjaira, politikusaira.
A veszély pedig valós és növekvő, az eszköztár tág és szabad. Az erkölcs és a morál nem tartozik a politika műveleteinek sorában, és azt is szem előtt kell, hogy a hatalom megöli a lelket, így test bármire képes lesz.
