Rohanó világ, globalizáció, információ dömping/verseny.

A tájékozottság naggyá tesz? Az ismeretek elsajátítása, a lépés tartása a fejlődéssel meg tud védeni bennünket az új kihívásoktól?

Létezik még egyenlőség a társadalmakon belül? A régi, jobb- bal felosztás érvényes még?

Mi zajlik körülöttünk?

Értetlenül állunk a Brexit és Trump elnökké választása előtt, találgatjuk az okokat, miközben az okozattal mit sem törődve, elsiklunk a felett a tény felett, hogy változnak az idők.

Nem a múltat kell feszegetni, azt magyarázni, hanem a jelenkor szerint élni. A múltat zárjuk! Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, azt a megfelelő konzekvenciák levonása után le kell zárni!

Ne a múlt árnyékába szocializáljuk a polgárokat, hanem készítsük fel őket arra, hogy alkalmazkodni tudjanak a rohanó világhoz, tudják kezelni az új technológiákat, képesek legyenek boldogulni a megváltozott igények tárházában.

Az, hogy ma ott tartunk ahol, vagyis hogy a társadalmat alapvetően két réteg alkotja, az annak a következménye, hogy nem lettek az emberek felkészítve a XXI. századra. A tudomány gyorsabban fejlődött, a szükségletek hamarabb tudtak igazodni, mint az emberek. Ezért történhetett meg a Brexit vagy Trump, ezért tud piacot szerezni magának a szélsőjobb- bal, és ezért van az, hogy a társadalmi olló is egyre szélesebbre nyílik.

A tanult, képzett emberek, azok, akik tudnak élni az új események forgatagában háttérbe kerültek azokkal szemben, akik a múlt ezred szocializációs folyamataiban nevelkedtek és abból nem tudtak kilépni.

Ahogy a kutatások igazolták, mind a Brexit-et, mind pedig Trump-ot a képzetlen, középkorú vagy a fölötti, egykori ipari munkások szavazatai eredményezték, amikkel szemben most, a képzettebb, tájékozottabb polgárok tüntetnek.

Az idegengyűlölet, a félelem, az, hogy „Újra naggyá válunk”, a szuverenitásra hivatkozásba burkolt bezárkózó politika, mind azt a társadalmi lélekállapotot kívánja meglovagolni, miszerint az emberek nem érzik egzisztenciálisan biztonságba magukat. A történelem az adott politikai éra érdekei szerinti átalakítása és kommunikációja azt hivatott elérni, hogy az emberekben olyan érzések szülessenek, amelyek legitimálhatják a kormányok, ellenzéki pártok cselekvéseit.

A bezárkózottság biztonságot ad. A nyitottság sebezhetővé tesz.

A szuverenitás létkérdés. A társadalom homogenitásának megőrzése központi kérdés.

Az ipar újjáélesztése sokak számára nyújt segítő kezet, adócsökkentések, elitek elleni hangolások, változtatások beharangozása hathat egyfajta megnyugtatásul azok számára, akik elszenvedői voltak a világ változásának.

Azonban ha közelebbről megnézzük ezek realitását, illetve életképességét, láthatjuk, hogy zömük vagy nem megvalósítható vagy nem lesz életképes.

Jelenleg egy-néhány vezető inkább a „két lépést hátra” gyakorlatot viszi, holott az irányok nem arra vezetnek.

Mi oka annak, hogy nem ez irányba haladunk, vezetnek bennünket?

Az, hogy jelenleg a kárvallott réteg nagyobb, és ők könnyebben manipulálhatóak, megnyerhetőek, ami biztosítéka a hatalom megragadásának, megtartásának.

Írhatnám azt, hogy ennek oka a jelenlegi politikai vezetésben keresendő, azonban ez így, ebben a formában nem volna igaz. Tény, hogy vannak országok, melyekben ez egyértelműen kiviláglik, ahol kvázi történelmi hagyománya van az autoriter berendezkedésnek, azonban olyan országokban is felütötte a fejét az e fajta gyakorlat, ahol korábban ilyen nem volt tapasztalható. Tehát általánosságokat nem lehet mondani.

Mint ahogy az érmének is két oldala van, úgy ennek, a többek által katasztrofális állapotnak aposztrofált szituációnak is.

Ugyan is az állampolgároknak demokratikus joguknál fogva lehetőségük van arra, hogy a számukra legmegfelelőbb politikai pártot juttassák hatalomra. Így, ha ők tovább akartak volna lépni az addigi meg szokott életből, akkor lett volna lehetőségük arra, hogy azt megtegyék. Valamint pártoktól függetlenül is. Azonban – itt jön a kölcsönösség – a pártoknak nem volt érdekük ez. Így effektíve egymás kiszolgálói, visszatartói voltak, míg a glóbusz elszaladt mellettük.