Rendszerváltást akartunk, megkaptuk.

Demokráciát akartunk, megkaptuk.

Uniót akartunk, megkaptuk.

Mégis elégedetlen a magyar. Reklamál, panaszkodik, hogy ez sem jó, meg az sem, ez kevés, ami meg van, nem megfelelő stb.

Váltani tudna, lépni tudna, választani tudna. De nem teszi. Várja, hogy az állam bácsi majd megoldja azt, amit neki kellene – normális esetben.

Tavaly, sőt 2010 óta ez az ország már nem egy „normális” ország, amint azt többek látják, érzik, tapasztalják. Viszont az, ami 2015 óta zajlik, az überel minden olyan intézkedést, amely a jogállamiság, a demokrácia, a józanész politikájának lebontását illeti.

Október 2-án népszavazás. A nép kinyilváníthatja akaratát, demokratikus jogánál fogva jelezheti a döntéshozó felé, hogy milyen álláspontot képvisel egy olyan kérdésben, amire gyakorlatilag nincs jó válasz. Nem hogy jó, de úgy általában válasz sincs, hiszen maga a kérdés tárgya sem létezik. Erről számos cikk, videó, híradás jelent már meg, de úgy fest, ezek az információk nem érik el a népet. Az emberek nem hallják meg a racionalitás hangját, mondhatja azt bárki, vagy csak szimplán nem is foglalkoznak vele.

Az ingerküszöb kitolódott, legalábbis a politikai szereplők tekintetében. Az olyan jelenségekért, amelyekért pár éve még vért kívántak, ma csak legyintenek.

Ugye az LCsH (lopnak-csalnak-hazudnak) képlete, amely annyira mélyen beleivódott az emberek gondolkodásába, hogy nincs az az politikai/társadalmi agytröszt, aki e képes volna változtatni. Szándék az talán lenne, de a szándék az vajmi kevés. Az akarat egy fokkal jobb, de az sem több mint halottnak a csók. Arról is megy a nagy ötletdobálás (olimpiai számok közé vele), hogy az ellenzéknek mit s hogyan kellene csinálnia vagy nem csinálnia.

Nos, hazánk népe az elmúlt másfél évben teljesen megbolondult. Kifordult önmagából. Gyűlöl mindenkit, aki nem olyan, mint ő, irigy olyanokra, akiknek semmijük sincs, felakasztana minden olyan személyt, aki a nyáron kicsit barnább, mint télen, hiszen lehet, hogy nem is az akinek eddig gondolta, hanem egy rejtett terrorista.

Eddig a zsidó volt az ős ellenség, ez most kezd kicsit lecsengeni, bár a Sorosozás még ugyan meggyeget, de már korántsem akkora elánnal, mint pár éve. Nincs akkora ereje, mert az embereknek ez már üressé vált, Ekkor jöttek a migránsok, akikből és köré a kormány és csatlósai kerítettek egy olyan történetet, amit ép elméjű ember nem hisz el!

Az ami most zajlik, az a mértékű gyűlölet, utálat amit sikerült az emberekben felkelteni, zseniális terméke a politikai kommunikációnak. Hogy uszítsunk a leghatásosabban?!  Ez már félelmetes! Nem a migránsok meg az a cunami amit magukkal hoznak, hanem az, ahogy az emberek ezt lereagáljak, az, ami a nap 24 órájában a sajtóból özönlik egyenesen a nyakunkba, az az óriási mértékű szenny, amibe belefulladunk, ha előbb nem a bennünk felgyülemlett méreg folyt meg. A magukat értelmiséginek vallók olyan kijelentéseket tesznek, amik irreálisak, számokkal és esetekkel dobálóznak, amik nincsenek is és nem is lesznek. Mindenkit hibáztatnak, holott a legnagyobb bajt a magyar kormány okozta. Nem a kerítésre gondolok elsősorban, az csak eszköz, nem jó, de csak egy szimbólum, ha úgy tetszik.

Hanem azzal, ahogy mindezt tálalja. Felébresztette a nacionalista szószolókat szerte Európába, a szélsőséges megnyilvánulásokat, az agresszivitást, a félelmet, a dühöt, az elégedetlenséget. Ugyan ezeknek az érzelmeknek, reakcióknak semmi közük a bevándorlókhoz vagy a terroristákhoz. Ezek gyökere mind abban rejlik, amit a kormányaik eddig temetettek nekik. A szegénységben, a nélkülözésben, a hiányban, a meg nem értettségben, abban, hogy az a sok ígéretet, amellyel tele rakták a padlást, nem tartották be. Nem állták szavuk, holott arra kaptak mandátumot, nem tették jobbá az országot, nem hozták létre azokat a feltételeket, amellyel a kis polgár meg tudta volna magának adni, teremteni az egzisztenciális alapokat, amellyel gyermekeinek jobb életet tudott volna biztosítani, mint amilyen neki és szüleinek volt.

Mindez már oly mértékben felgyülemlett az elmúlt 25 évben, hogy csak egy szikra kellett ahhoz, hogy felgyulladjon. Ekkor jöttek a menekülteknek - akik élete szintén nem álomszerű-, akikkel nem is lett volna komolyabb gond, hiszen eddig sem volt, viszont lehetőséget látott bennük pár törekvő és hataloméhes ember, kihasználta ezt, és elindított egy olyan hullámot, amelyre talán még Hitler sem volt képes.

Nem gondolnám, hogy ez a hatás nem rémítette meg a kormányt, viszont most már nem lehet ebből kihátrálni. Vagy ez, vagy fel kellene vállalni az elmúlt 6 év semmit tevését, illetve az ország leépítését. Mert ez történt és történik. Kirablás, kifosztás… ugyan, annál sokkal rosszabb: jövötelenítés. Nem a migránsok veszik el a munkát, vagy semmisítik meg a kultúránkat. Egyébként is, az a nép, nemzet, amelynek a kultúráját meg lehet semmisíteni, az gyenge és esendő, az megérdemli, hogy hamvában múljon ki.

A migránsoknál sokkal nagyobb veszély az önmagunkban rejlő félelem és naivitás. Az a tudatlanság, amire építve leszünk kiszolgáltatottak, befolyásolhatóak, olyanok, akik bármikor, bármilyen körülmények között képesek olyan álláspontra állni, amivel meghazudtolja saját magát.

A kultúra az az, amire büszkék vagyunk, amit bátran hirdetünk, de nem képviseljük azt mereven, hanem bátran nyitunk más lehetőségek felé, hogy azokkal is gazdagítsuk, sokszorosítsuk, fejlesszük értékeinket. A nyitottság nem jelent rosszat, a nyitottság bátorságot és bizalmat feltételez.

Csak egy percig képzeld magad egy migráns helyzetébe és gondolkodj el rajta, TE hogy éreznéd magad.

Ne a félelmekre és a lózungokra alapozz, hanem nyisd ki a szemed és kezd el járni, élni, tapasztalni!