Vajon kultúrát építeni, becsempészni a mindennapokba, részévé tenni egy ember életének, van értelme?

Lenne létjogosultsága annak az elkötelezett szándéknak, miszerint törekvésünk az individuum kulturális önazonosságát volna hivatott felébreszteni?

Azonban tegyük tisztába magát a fogalmat. Mit jelent definíció szerint a „kultúra” kifejezés:

"A kultúra szónak többféle jelentése van. Tágabb értelemben egy adott – térben és időben maghatározott – társadalom hétköznapi, tudományos és művészeti ismereteinek és tudásanyagának összessége, amelyek az adott társadalom és a társadalom egyes egyéneinek és csoportjainak, vagyis azt adott közösség összetartozásának és fennmaradásának lehetőségeit és körülményeit biztosítják.”

Gondolhatnánk, egy kis közösségben könnyebb összekovácsolni a személyeket, mint egy nagyvárosban, ahol tágabb térben mozognak, eltérőbb szokásokkal bírnak és több szórakozási lehetőséggel rendelkeznek.

Nagy kihívást jelent ugyanakkor egy olyan közösség össze/újra kovácsolása, amelynek részét már évtizedek óta nem képezte olyan rendszeresen ismétlődő szabadidős, ismeretterjesztő, önkéntes alapon nyugvó tevékenység, amely egyszerre szolgálta volna a kikapcsolódás és a tudás, a tájékozódás lehetőségét.

Ezeknek pedig óriási értéknövelő hatásuk van. Minél bővebb egy egyén tudásanyaga, minél tágabb a látóköre és minél nyitottabb a világra, annál gazdagabb. Az elzárkózás, az, hogy csak egy lecsiszolt kört csiszolunk tovább nap, mint nap, nem helyes. A kört bővíteni kell!

A határa korlátlan, illetve az emberi rugalmasság szab neki csak határt.

Fontos, hogy tisztában legyünk a világgal, amely körülvesz, ismerjük az embereket, akik között élünk, tudjunk olyan dolgokat, amelyekkel ki tudunk tűnni az átlagból, amikkel „eladhatóakká” válunk.

A tanulás, az ismeretszerzés nem korlátozott korra, nemre, életvitelre, családi állapotra tekintettel. Az ember mindennap tanul valami újat, lát valami olyat, amit nehéz szavakba önteni, hitelesen visszaadni. A kultúra szerves része a létünknek. Történelmünk alapja nyugszik rajta, és ha nem vagyunk tisztában avval, hogy honnan jöttünk, milyen kincseket halmoztunk fel az évszázadok, sőt az évezredek során az értéktárunkban, azt sem fogjuk soha megtudni, hogy hol vagyunk és hova tartunk. Továbbá azt sem tudjuk érdemben igazolni, hogy létünk megkérdőjelezhetetlenül összefonódik a globális világgal, annak szerves részét képezi és nélkülünk egy láncszem hiányzik, ami megbontja a folytonosságot.

Egy fecske ugyan nem csinál nyarat, de az óceán is vízcseppek sokaságából tevődik össze és alkot egy homogén egészet.