Leszállt a köd, az ország nagy részét sajnos víz borítja, az év a végéhez közelít s kezdetét veszi egy újabb, újabb lehetőségekkel, esélyekkel, változásokkal. Rajtunk múlik, hogy az újesztendő mennyiben fog eltérni az ideitől, mennyivel lesz jobb vagy rosszabb, milyen változásoknak engedünk teret. Sokan az év utolsó napját tartják sorsfordítónak, holott az év bármely napja alkalmas a változásra, a nyitásra. Fogadalmak sokszínűsége borítja be ezt a napot, miket vagy beteljesítünk, vagy nem. Én nem vagyok híve a fogadalmaknak, mert az elképzeléseim pillanatok alatt változnak a hangulatomtól vagy épp a környezeti hatások függvényében. De akit ez megnyugtat, vagy kellő elszántsággal tölt el, hajrá!

A jövőt nem lehet kiszámolni, legyen a kísérletező bármilyen nagy ész, nem lehet, mert nincs törvénybe iktatva. Mi alakítjuk, befolyásoljuk életünk alakulását. Lényeg, hogy legyünk kellően nyitottak a változásokra, a változtatásra, hisz’ ha véget ér valami, az nem jelent katasztrófát, épp ellenkezőleg, valami új kezdetét hordozza, ami hozhat kellemeset és kellemetlent, lényeg, hogy tanuljunk a hibáinkból és fordítsuk hasznunkra a következményeket. Ne törjünk össze, ne gubózzunk be, hanem élvezzük az életet, hisz’ oly rövid és oly’ nagy korlátok közé vagyunk rendelve. Minden pillanatot élvezzünk ki maximálisan, mert soha nem tudhatjuk, mikor mit hoz az élet, mikor miből származik előnyünk, mikor kerülünk olyan helyzetbe, ami próbára teszi személyiségünket, érettségünket, kitartásunkat!

Számvetés végzésére az év utolsó napja kiválóan alkalmas. Átgondolni, hogy mit tettünk meg, mit kell még megtennünk, ami a boldogságunk eléréséhez vezet. Én úgy gondolom, hogy nem, azaz igazi boldogság, amikor ott vagyunk, elérjünk a kívánt célt, hanem a hozzá vezető út, legyen az bármilyen keserves, az út az, ami igazán boldogságos, ahol maximálisan bizonyíthatunk magunknak.

Az újévtől személy szerint az életem gyökeres változását várom, azt, hogy felvegyenek a főiskolára, elkerüljek oda, ahol igazán én lehetek, ahol új életet kezdhetek. Ehhez viszont nem az a megfelelő hozzá állás, hogy ölbetett kézzel ülök, és várom, hogy kopogtasson a postás, megjött az értesítő. Hanem az, hogy tanuljak, küzdjek és reméljek, kihozzam magamból a legjobbat az érettségin, hisz’ mikor, ha nem most jött el az én időm, mikor a szülői befolyásnak nem engedve azt tehessem, azt tanulhassam, ott lehessek, ahová a szívem húz, ahol a lelkem kiteljesedhet. De ez én vagyok. Lényeg, hogy tegyünk is azért, amit szeretnénk, mert helyettünk senki nem fogja megoldani a problémákat, senki nem fog megértően hozzánk fordulni. Lehet, hogy kapizsgálja az illető az érzéseinket, de valójában nem érti. Csak önmagunk érthetjük azt, amit a lelkünk sugall, csak mi ismerhetjük a lehetőségeinket, a korlátainkat, így csak mi, csak TE alakíthatod az életed.

Az idő rohan, észre se vesszük és elszáll felettünk az élet. Igyekezz úgy élni, hogy ha oda kerülsz, ne azon morfondírozz, hogy „mi lett volna ha…” , hanem töltsön el az elégedettség, és a tudat, hogy nincs, amit megbánj, vagy amit kihagytál. Épp ezért élj az alkalmakkal, élvezd a pillanatokat, ne vonj meg magadtól semmit, légy boldog, elégedett, és büszke! Csak egy van belőlünk, ettől vagyunk értékesek! Hatalmas a tenger, melyben igaz csak egy cseppet képezünk, de ha az a csepp nem lenne, a tenger is kisebb lenne.

Ezzel kívánok mindenkinek Boldogságosan Boldog Új Évet!!!!