(most kicsit más stilus) Család, szeretet, béke, meghittség, fa, szaloncukor, bejgli stb. Többek közt erre gondol mindenki, ha szóba kerül a karácsony. Az év legszebb ünnepére sokan már szeptembertől vagy még korábbtól készülnek. Lázasan járják a bevásárló központokat, üzleteket, keresve a tökéletes ajándékot. Aztán jön a karácsonyi vacsihoz szükséges legjobb alapanyag, és az alkalom fénypontja, a fa kiválasztása. És minden részlet összerakása. Mindez csak külsőség és látszat. Régen és még ma is sok helyen csak álom marad egy ilyen este. Mikor együtt a család a sok finom étellel megpakolt asztallal, háttérben az ajándékokkal alápolcolt gazdagon feldíszített fa, meleg szoba, idilli hangulat… Azt, hogy mivolt egykor mindenki tudja, csak épp nem foglalkoznak vele, minek? Az akkor volt, most most van-gondolhatják. A XXI. század vívmánya az érzelmek kiölése, a család szerepének csökkentése, az elanyagiasodás. Ma a karácsony arról szól, hogy minél drágább és fényűzőbb ajándék biztosítsa ki a fát, hogy minél csilli-villibb legyen a lakás, az étel minél exkluzívabb legyen, tehát a hagyományok mellőzése történik. De vannak azok családok, akik nem ebbe a körbe sorolhatók, hanem abba, ahol mindennek az ellenkezője érvényesül, talán még díszes fa sem kerül a lakásba… Karácsony szelleme úgy tűnik, kezd elfelejtődni, helyét a bankkártyák és az akciós hitelek veszik át. Az emberek zöme fél, retteg a karácsonytól, főleg a pénzhiány miatt, és a gondolattól, hogy, hogyan néz ajándékozottja szemébe, ha nem tud „értékes” ajándékkal elő állni. Ezért már hónapokkal korábban kezét töri, plusz munkát vállal be vagy bármit csak jusson pénzhez. Persze ez mind a színfalak mögött történik, mind azok a műveletek is, amik a fa-, díszek-, vacsihoz való stb- beszerzésével kapcsolatosak. A pénz hiányától való félelem, rettegés a gyermek kiábrándult arcától nekünk még elképzelhetetlen, de szüleinknek nem. Mindezt a válság is súlyosbítja, így egyre nehezebb minden. Néha jobb lenne átugrani ezt az egész cirkuszt, mert már az igazi értékét kezdi elveszíteni, csak idegesség és stressz, semmi más. De addig, amíg a gyermekek hisznek, remélnek és értékelnek, addig a karácsony szelleme sem tűnhet el örökre!!!
