Ahhoz, hogy tudd, megtaláltad azt a valakit, akit a sors melléd rendelt, nagyon sok mindent meg kell tapasztalnod, át kell élned, meg kell tanulnod. Tudnod kell elfogadni, megérteni, megbocsátani, engedni, tolerálni és kompromisszumokat kötni. Vállalni az érzéseid, hibáid, tévedéseid, erényeid, egyszóval önmagad. A kis ők pont erre tanítanak meg. Velük tapasztalhatod meg mindazt, amit később majd a saját javadra fordíthatsz, legyen az jó vagy rossz élmény.  

De honnan tudjuk, hogy ki a nagy Ő? Mi a biztosíték arra, hogy megtaláltuk? És ha tévedünk, tudni fogjuk? Mi van ha, az egyik kis ő lesz később a nagy Ő? És ha már késő?(sosem késő :) )

Az a baj, hogy nincs semmi, ami alátámaszthatná, hogy a megfelelő személyt választottuk. Erre az életünk végén jövünk rá, hogy döntéseink helyesek vagy épp helytelennek voltak. És a lehetőség, hogy egy új életben kijavítsuk az elkövetett hibákat, azt nem tudhatjuk. Igazából egy életünk van, ezzel kell boldogulnunk, kiaknázva minden lehetőséget, minden apró módjának megragadását, amellyel biztosítjuk, hogy nem hagyunk ki semmi olyasmit, amit esetleg később megbánhatnánk. A reinkarnáció nem bizonyított, sem a túlvilági élet. Tehát akármilyen is az életed, járj nyitott szemmel!!

Visszatérve a nagy Ő-re. Ez, hogy „nagy Ő” szerintem csak valami Hollywoodi filmgyáros kreációja. Én úgy gondolom, hogy ilyen nincs. Nagy Ő-nek azt a valakit lehet tekinteni (legyen az nő vagy férfi), akiben feltétel nélkül megbízunk, akit tudunk tisztelni, megbecsülni, szeretni, értékelni, akire fel tudunk nézni. Akire büszkék lehetünk. Aki mellett egyenrangú félnek érezzük magunkat. Aki kölcsönösen tisztel, elismer, megbecsül. Aki mellett igazi nőnek/pasinak érezzük magunkat.

Kár, hogy a mai társadalomban még mindig a nő az alárendelt, a nő az, akit sem mint dolgozó, sem mint anya, sem mint ember nem értékelnek, vagy épp alul értékelnek. Ez a férfi központú társadalom, soha nem fog lehetőséget adni egy nőnek sem az érvényesülésre, kitörésre a háziasszony szerepből. Leszögezem, tisztelet a kivételnek, mert biztos olyan is akad valahol, csak épp nagyon elenyésző számban. Ha egy nő karriert szeretne építeni, akkor a családról kell lemondania, ami valljuk be, a legtöbb nőnek manapság nem esik nehezére. Nekem sem lenne az. És ez persze fordítva is így van. Válaszút elé kerülő egyén nem dönthet jól! A vagy-vagy válaszos kérdésekben soha nem lehet helyes döntést hozni! És ha gyerek után mennél vissza, akkor meg előröl mindent. Az ismertetéssel nem fárasztok senkit, hiszen ez köztudott dolog. Ez a fajta hátrányos helyzetből való indulás még inkább megnehezíti az amúgy sem egyszerű női életet. Csak egyszer lehetne egy napra cserélni, úgy hiszem, sok minden megváltozna. De ez nem lehetséges, így a nőknek szembesülni kell a helyzettel és a lehető legjobb megoldást megtalálni.

Tegnap belenéztem az MTV-n futó Tini szülök c. műsorba (vagy valami hasonló), és nagyon elképedtem. A 13 éves lány a szülő ágyon vajúdott, látványosan szenvedett, a párja, aki 16-17 éves körüli lehetett, meg jóformán letolta a b.nőjét, hogy ne játssza meg magát, ez nem fájhat annyira, ő is kibírná (azt megnézném) és úgy gondolta, hogy ő most kínait akar enni és elment. Magára hagyva a b.nőjét, aki ügye csak megjátssza a fájdalmakat….

A nagy Ő keresése - amit sok nő élet feladatnak tekint, mellette a gyerekvállalással - felesleges! A szerelem - lehet ez most közhely – akkor csap le, amikor a legkevésbé sem várod, amikor nem számítasz rá, amikor nem akarod, és amikor a legcsapzottabban nézel ki! Hiszen a szerelemet nem kizárólag a külső vonzza, 70%-ban a belső! :) És arra, hogy Ő az, akkor fogsz rájönni, ha már elveszítetted……