Több százmillió ember él ezen a földön, több százmillió személyiség, lélek. Ezek közül az emberek közül természetesen nem ismerhetünk mindenkit, de sajnos azokat sem, akiket igen. Amit már említettem, az önismeret nagyon fontos dolog, amit csak önmagunk tudunk megteremteni.

Ma, suli után lesétáltam a partra, leültem egy üres padra és csak néztem az embereket. Néztem őket, ahogy sétáltak, gyerekkel, baráttal, kutyával. Szemléltem a mozzanataikat, a mondataikat, figyeltem az arckifejezésüket és próbáltam rájönni a titkukra. A titokra, amit nem tudok, és sokan nem tudnak. Arra, hogy mitől boldogok, elégedettek, mint önmagukkal, mint az életükkel. Miért nem szoronganak vagy lesznek depressziósak, mit tudnak élvezni az életükben?!  A feltételezések szélsebesen cikáztak a fejemben, egy ideig nem jöttem rá, de a végén igen….

Elgondolkodtam azon is, hogy akik nem, azok miért nem? Talán a túl nagy elvárások miatt, vagy a maximalizmusuk, esetleg a rengeteg csalódás okozta sebek miatt? És ha máshol lennének, más városba, más emberek között, akkor másként éreznének? Tény, hogy addig, amíg nem találjuk a helyünket a világban,addig nem lehetünk boldogok. Amíg nem olyan emberek között élünk, akik ismernek és szeretnek, addig nem lehetünk emberbarátok, és amíg a környezet nem teremti meg a kellő pozitív megerősítést, siker élményt (amiért nekünk is dolgozni kell), addig nem lehetünk elégedettek sem magunkkal, sem pedig az életünkkel. De ez nem azt jelenti, hogy bármikor, ha ér valami csalódás, a költözés lenne a megoldás! Épp ellenkezőleg! Szembe kell nézni a problémákkal, és le kell azokat győzni. A menekülés nem megoldás! Csak időnyerés, míg az elhagyott gondok behozzák a lemaradást és ismét fel nem bukkannak. Az ember gyakran esik abba a hibába, hogy homokba dugja a fejét, és a lehetőségeket nem kihasználva el magányosul. De sokan vannak úgy, hogy nincs lehetőség, nincs mit megragadni, nincs mit megteremteni. Ez elég hihetetlennek hangzik. Úgy gondolom, hogy a sorsok mind összefonódnak valamilyen módón, mind egymásra épülnek. Tehát, ha nem ismered magad, nem vállalod fel azt, ami, és aki vagy, azzal lehet, hogy egy másik ember elől veszed el a lehetőséget. Ha bezárkózol, és nem engeded, hogy megismerjenek, lehet, egy embertársad elől veszed el a boldogság lehetőségét. Mert hiába szeretsz/szeret valaki, ha te nem nyitsz felé, hanem begubózol, akkor végképp elvágod magadtól a lehetőség útját a boldoguláshoz.

A világszép, az élet gyönyörű, csak engedd, hogy megmutassa magát!!!

Ne akard görcsösen a szépet és a jót, mert akkor nem jön! Kényszerből te sem szívesen mész sehova. A titok egyszerű: Élni kell!!! Élvezni az élet minden pillanatát, minden apró rezdülését látni kell, minden apró ajándékának örülni kell. Oly rövid az élet, nem szabad, hogy a gondok, a negatív érzések, a magány felülkerekedjen rajtunk és elnyomjon. Nem szabad engedni! Azért is fel kell kelni nap-nap után, elindulni a nagyvilágba, mert nem tudhatod, mit tartogat számodra az élet, kivel találkozhatsz, kiben találsz valami jót, kiben találod meg azt, amit/akit keresel. Fogadd el és hidd el, hogy fontos, értékes ember vagy.  Ismered önmagad, csak nem mered megmutatni azt, aki vagy, még ha ezt nem is ismered be! Amíg nem nyitsz, addig ne várd, hogy feléd nyissanak!!

Valamit valamiért!!!