Magyarországon a romák száma körülbelül 600 ezer fő. A társadalomba való integrálásuk évtizedek óta megoldatlan feladat a mindenkori kormány és politika számára. Számtalan programot készítettek e cél elérése érdekében, azonban sikeres végkifejlete egyiknek sem volt.

Nyomor, szegénység, kilátástalanság, jövőkép nélküliség, elutasítottság, bűnözés, konfliktusok övezik a cigányság életét. Megítélésük rohamosan romlik, kizárásuk a társadalomból nagymértékben nő. Több felmérés is készül arról, hogy a romák hogyan, milyen körülmények között élnek, adatok vannak arra, hogy zömmel nem rendelkeznek szakmával, sokan 8 általánossal sem, illetve arról, hogy alacsony életkörülményeik, rossz egészségi állapotuk okán sem tudnak teljes értékű polgáraivá válni a magyar társadalomban. Kultúrájuk alapvetően eltér a „keresztényi Magyarországétól”, életmódjuk sokakban ellentetszést vált ki.

Létszámukból adódóan azonban fontos szavazói bázist alkotnak, akik szava-adott esetben- döntő erejű lehet. A választásokat megelőző időszakban felértékelődik a jelenlétük. Kampányok épülnek arra, hogy hogyan lehet megszerezni a voksukat, nem feltétlen törvényes eszközökkel. Kihasználva hátrányos helyzetüket, gyakorlatilag megvásárolják őket. Zsarolással, élelmiszer adományokkal, ígéretekkel próbálják rábírni őket arra, hogy az általuk képviselt személy, párt mellé húzzák be az x-et.

A cigányság helyzetének megoldása már csak azért is stratégiai fontosságú, mert az előrejelzések szerint a mai 5 %-os arányuk 11%-ra nő az elkövetkezendő 50 évben, ami még nagyobb felelősséget ruház a kormányra és a társadalomra.

A romák köré rengeteg sztereotípia és előítélet épült ki az évtizedek során, amik nem feltétlen megalapozatlanok. Jellemző rájuk az iskolázatlanság, szakképzetlenség, ami nem feltétlen az ő hibájuk. Társadalmi státuszuk mindenkor alacsony volt, amire bizonyos intézkedések – szegregáció- még jobban ráerősített.

Negatív megítélésüket az is erősíti, hogy a köznyelvben elterjedt ún. „cigányünőzés”, amire a jobb oldali pártok és szélsőséges nézeteket vallók építik nézeteik legitimálását. Azonban az 1992. évi LXIII. tv. a "faji eredetre, a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra vonatkozó személyes adat" különleges információ, ami alapján nem lehet differenciálni és nyilvántartást vezetni. Így a romák által elkövetett bűncselekményekre, szabálysértésekre vonatkozó statisztika nincs. Vagyis ilyen értelemben nem beszélhetünk cigánybűnözésről. Ettől függetlenül természetesen létező jelenségről van szó, azonban kiragadott és felnagyított esetekre nem jogszerű építeni egy állítást.

A romákkal szembeni diszkrimináció a munkaerőpiacon is megmutatkozik. Foglalkoztatottságuk rendkívül alacsony, ennek következtében anyagi helyzetük sem éri el a létminimumot. Lakhatási körülményeik elégtelenek, egészségtelenül táplálkoznak, higiéniás feltételek nem adottak, továbbá kevés vagy semmilyen jövedelemmel nem rendelkeznek.

A rendszerváltás után tömegével vesztették el az állásukat és váltak földönfutóvá, kirekesztetté. Sokan, azóta sem találtak állást. Korábban segédmunkásként, építkezéseknél, napszámosként nagy arányban voltak alkalmazva, azonban a 90-es években lezajlott tömeges gyárbezárás, privatizáció következtében a társadalom perifériájára kerültek.

Az évek folyamán fokozatosan erősödött meg a velük szembeni ellenérzés, ami a Jobbik megjelenésével tovább emelkedett.

2015 áprilisában azzal a hírrel került Magyarország a nemzetközi sajtó homlokterébe, hogy 50 roma család Miskolcról Kanadába menekült, miután a Miskolci önkormányzat felszámolta azt a telepet, ahol a romák nagy számban éltek.

Májusban Trócsányi László igazságügyi miniszter utalt a romák integrációjának sikertelenségére és elégtelen helyzetükre. Trócsányi a menekült kérdéssel hozta összefüggésbe a hazai cigányságot. Azt mondta „Az Európai Unió nem tudja megoldani a területére érkező gazdasági migránsok gondjait, a menekülthullám kezelésében pedig figyelembe kell venni a tagországok helyzetét és teherbíró képességét, Magyarország esetében mindenekelőtt azt a tényezőt, hogy a roma integráció ügye elsődleges”.

 Hozzátette „figyelembe kell venni, hogy Magyarország számára a roma integráció "prioritás", és komoly belső feszültséget okozna, ha a mintegy 800 ezres roma közösség nagy erőfeszítéseket igénylő felzárkóztatása mellett nagy számú gazdasági menekültről is gondoskodni kellene”[1]

A kormány roma stratégiája két programban ölt testet: Út a szakmaválasztáshoz és a Híd a munkavilágába elnevezést viselő, Európai Uniós támogatással megvalósuló felzárkóztatási cselekvési terv. [2]

Bogdán László, Cserdi polgármester szerint „Rossz a pozitív diszkrimináció, teljesen ellene vagyok. Identitászavar lesz a vége, ha el akarod hitetni a környezeteddel, hogy ufó vagy, miközben mindenki tudja, hogy csak egy cigánygyerek vagy, és pont. Mert ha te az egészséges normák szerint viselkedsz, akkor senkit sem érdekel, hogy milyen színű a bőröd. Senki nem úgy kel fel, hogy ma utálni fog öt cigányt, hanem úgy, hogy félni kell tőlük. Ez részben gerjesztett félelem, de már mondtam: mi is tehetünk róla. Nem hiszek az integrációban, a roma stratégiában sem: abban hiszek, hogy mindenkit rá lehet vezetni a jó útra, és meg lehet győzni.”

Bognár azzal lett országosan ismert roma polgármester, hogy az általa vezetett településen sikeresen vezetett be egy olyan modellt, amelyben a romák helyzete javult.

Szeptemberben Orbán Viktor miniszterelnök tartott tájékoztatást a diplomatáknak. Itt többek között beszélt a menekült kvótáról, amely kapcsán népszavazást kezdeményez, továbbá útmutatást adott számukra arról, hogy munkájukat milyen szellemben végezzék. Valamint elhangzott az is: „Magyarország nem kéri, hogy osszuk szét Európában" –a cigányságra utalt. Majd az áprilisba, Kanadába menekült családokat említette: „amikor elindulnak Kanada felé, arra kérjük őket, hogy maradjanak”

Horváth Aladár, a Roma Parlament elnöke ezt úgy értékelte: "a magyar miniszterelnök az idegenellenes gyűlöletkeltésébe beemelte a hazai cigányságot. Idegennek bélyegezte és kizárta a nemzetből az ország 10%-át kitevő roma magyarokat".

A cigányság, mint indok a menekültek befogadása ellen, azt a látszatot keltheti, hogy a magyar kormány és a társadalom azon dolgozik, hogy az integráció minél sikeresebben megtörténjen. Azonban a gyakorlat ezt nem támasztja alá. A közmunkaprogramba gyakorlatilag beragadtak, a munkaerőpiacra nem tudnak vissza, illetve bekerülni. A hétköznapokban rendszerint érik őket olyan atrocitások, melyek hátráltatják, visszavetik azt, hogy a társadalom teljes részét képezzék.

Az iskolai szegregáció, a tudatos kizárásuk bizonyos szakmákból, a munkahelyi diszkrimináció és az, hogy helyben milyen tapasztalatokra tesznek szert, mind azt támasztja alá, hogy a népesség körében a cigánysággal szembeni gyűlölet, elhatárolódás fokról fokra nő.

Eltérő kultúrájukat nem kívánják elfogadni, ők pedig annak feladására nem hajlandóak.

Társadalmi attitűd vagy tudatosan ébresztett ellenérzés? A cigányság helyzetének megoldása, társadalmi elfogadottságuk hosszú évek óta nem megoldott feladat és 2015 sem hozott olyan eredményt, ami akár csak a látszatát adná, hogy elindult egy sikeres úton. A megoldást kínáló két program, illetve az Országos Roma Önkormányzattal való együttműködés, Farkas Flórián miniszteri biztossá való kinevezése ígéretes folyamat kezdetét vetíti előre, azonban a helyi szintű problémamegoldás nélkül, a gondolkodás megváltoztatása a cigányságról, alapvető feltétele egy sikeres integrációnak, és annak, hogy a xenofóbia mértéke ne nőjön tovább.

[1] http://www.kormany.hu/hu/igazsagugyi-miniszterium/hirek/az-eu-nem-tudja-megoldani-a-gazdasagi-menekultek-gondjait

[2] http://romagov.kormany.hu/download/9/e3/20000/Strat%C3%A9gia_1sz_mell%C3%A9klet_Helyzetelemz%C3%A9s.pdf