Június 23. Népszavazást tartanak Nagy-Britanniában az Európai Unióban való tagságról. David Cameron hivatalosan azt az álláspontot képviseli, miszerint Nagy-Britanniának az unión belül van a helye. Egyben hangsúlyozza, hogy a közösség számtalan hibával és problémával küzd, melyekre vegyes sikerességű válaszokat tudott adni, ezért mélyreható reformok fontosságára hívja fel a figyelmet. Összeállított egy olyan csomagot, amelyben azon követeléseket foglalja össze, melyek jelenleg nem előnyösek Angliának. 2016. február 19-én „David Cameron diadalittasan távozott a pénteki uniós csúcstalálkozóról. Jön a külföldieknek járó támogatások ideiglenes fagyasztása, és az alacsonyabb családi pótlék. Egyhangúlag hozzájárultak az EU-tagállamok vezetői a Nagy-Britannia uniós szerepvállalását újragondoló megállapodáshoz péntek este Brüsszelben.”

Nagy-Britannia külön utas politikája azonban nem ma kezdődött. Már a csatlakozás sem ment zökkenőmentesen. Charles de Gaulle 1963-tól kezdve háromszor is megvétózta a tagságba történő felvételt, majd végül a francia elnök halála után, 1971-ben hivatalosan az Európai Közösség része lett. Már ekkor is különböző feltételeket szabott. A viszony azonban Thatcher miniszterelnöksége idején mérgesedett el igazán. „A legtöbb vitát a közös mezőgazdasági politika váltotta ki.” Anglia sajátos agrárhelyzete miatt ez nem kedvezett neki. „Londonnak erős fenntartásai voltak a gazdasági együttműködés elmélyítésével és a közös pénz bevezetésével kapcsolatban.[1]

1991 decemberében a „szociális chartából” való kimaradást is elérte immár a Major-kormány. Az euroszkeptikusokat az is erősítette, hogy 1992-ben a font összeomlott, emiatt ki kellett vonni az EMS[2] árfolyam-lebegtető mechanizmusából.[3]  

Ezt követően sorra jöttek olyan események, amelyek erősíttették a szkepszist a konzervatívok körében is. Az ország szuverenitásának félelme egyre erősebben érződik a brit- mainstream-ban.

Az utóbbi években London egyre ambivalensebben lép fel az unióban. A számára előnyös döntéseket támogatja, azonban ami nem szolgálja az érdekeit, elutasítja. Egyfajta I’la carte-ként „válogat”.

A helyzetet csak rontotta a menekültek nagyszámú beáramlása és a külföldi munkavállalók eddig is nagy száma. Utóbbi esetében a jelenleg érvényben levő szociális juttatásokat túlzónak ítélik, ezért „még tovább kell szigorítani az Európai Unió más országaiból érkező munkavállalók szociális ellátásának szabályozását, mert az eddig elért eredmények nem elégségesek - mondta David Cameron brit miniszterelnök.”

Nagy-Britannia választások előtt áll. Ezért a felmerülő problémák, programok hatványozottabban hatnak, a kampány kiélezett és minden apró hiba végzetes lehet.

 A menekültek özöne, a terrorista cselekvések gyarapodása és az euroszkepticizmus erősödése és az unió válsága mind hozzájárulnak ahhoz a gondolathoz, hogy Angliának jobb lenne a közösségen kívül.

Valóban jobb lenne? Felmérések azt igazolják, hogy nem. Gazdaságilag semmi keppen sem.[4] „A kormány tevékenységét szervező és segítő kabinetiroda hétfőn közzétett 28 oldalas tanulmánya szerint a várható tízévnyi, vagy akár ennél hosszabb bizonytalanság a pénzügyi szolgáltatási szektorra, a beruházásokra és a fontra is negatív hatást gyakorolna.”

A lakosság körében végzett legfrissebb közvélemény kutatás szerint a britek 43%-ka szavazna a Brexitre[5], a benn maradás pártiak aránya ezzel szemben csupán 39%. „Az összes közvélemény-kutatás összevetése mindenesetre arra utal, hogy változatlanul relatív többségben vannak azok, akik a brit EU-tagságot pártolják. A Financial Times című londoni gazdasági napilap által az egyes felmérések eredményeinek átlagolásával kiszámított "poll of polls" mutató jelenleg 45:42 arányú többséget jelez a bennmaradást támogatók javára.”

Amennyiben Nagy-Britannia a Brexit mellett dönt, Magyarország is követheti a példáját? A kormány politikai magatartása előidézheti azt, hogy kilépjünk vagy kiléptessenek minket az unióból? Vajon milyen esélyei lennének a már nélküle működő európai piacon? A hazai ipar, mezőgazdaság, szolgáltató szektor tudna lépést tartani a külföldi versenytársakkal (velük igazából tagként sem produktív az alacsony hozzáadott érték és fejletlenebb technológia miatt)?

Lenne jövője Magyarországnak az Európai Unión kívül? Előnyösebb volna kívülállóként?

Az EU-nak életképessége vajon fog stabilizálódni? Schengen fenntartható?

Számos kérdés, probléma, új kihívások és az alternatíva hiánya egyaránt komoly fejtörést okoz mind a belföldi, mind pedig a külföldi politikában.

A TTIP lehetne egy megoldás Magyarország számára?

A hazai kkv szektor hiányosságai behozhatóak uniós források nélkül, kizárólag önerőből? Lenne hajlandóság a menedzsmentekben arra, hogy az immár 25 éves hátrányt befektetésekből, saját pénzből finanszírozzák? Arra, hogy saját hasznukat felhasználva áldozatokat hozzanak, és végre elkezdjenek hosszú távon gondolkodni?

A belföldi politika képes lenne megfelelően ösztönözni a szektorokat? Van annyi hitele a lakosság szemében, hogy kellően hasson rájuk? Egyáltalán, a politikának bele kell szólnia a vállalati, vállalkozói magatartásba?

Attitűdváltás, szemléletmódbeli radikális fordulat, jobb munka morál és hatalmas bizalom a munkaadók és munkavállalók iránt, továbbá még számtalan olyan gondolkodási és magatartásbeli váltásra szükség lenne ahhoz, hogy az ország az EU-n belül vagy azon kívül életképes tudjon maradni, valamint ahhoz, hogy az új kihívásokra megfelelő, tartósnak bizonyuló válaszokat tudjon adni.

Jelenlegi út nem járható. Járhatóvá tételéhez önállóság, felelősség tudat/vállalás és a rövid távú gondolkodás feladása szükséges. A profitorientáltas ne bűn, azonban ahhoz, hogy valaki sikeres legyen rengeteg tanulás szükséges, a versenytársak folyamatos figyelése, a modern technológiával való lépéstartás, de mindenekelőtt elhivatottság és lelkiismeretesség kell, valamint a vállalkozói szemlélet és innovatív személyiség szükségeltetik. Nem elhanyagolandó a munkavállaló megbecsülése sem, kellő motiválása, ösztönzése.

Összegezve elmondható, hogy a lavina, amely a Brexittel elindulna/elindulhatna, és amely az országot is magával sodorhatja, nem feltétlen lenne negatív kimenetelű, amennyiben a hazai kkv szektort arra ösztönözné, hogy végre behozza azt a temérdek elmaradását, amit 1990-es rendszerváltással még nem tett meg.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

[1] 1990 csatlakozik az EK árfolyam-lebegtetési rendszeréhez

[2] Európai Monetáris Rendszer

[3] ERM

[4] „A korábbi számításoknál valamivel gyorsabb volt tavaly a brit gazdaság növekedési üteme a brit statisztikai hivatal (ONS) csütörtökön ismertetett, részletes adatokra alapozott harmadik becslése szerint.”

[5] Nagy-Britannia kilépése az EU-ból