Ezzel a címmel jelent meg egy egyoldalas összefoglaló dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus megyeszékhelyünkön tartott előadásáról.

Mint minden olyan előadás, ami az önértékelésről, a megfelelési vágyról/kényszerről – hívjuk bárhogy-, önbizalomról és arról, hogy máshogyan viselkedünk otthon, és máshogy ha társaságban vagyunk, másként beszélünk idegenek előtt és másként ismerősök között, vagyis a viselkedésünket és a megjelenésünket, a bennünk zajló lelki folyamatokat taglalja, ennek az előadásnak is az volt a fő mondanivalója, hogy

merjünk önmagunk lenni, hibáinkkal, tökéletlenségünkkel együtt.

Szerethetőek vagyunk úgy is, ha rendetlenség van az otthonunkban (jó, ez egy mókás hasonlat volt, a mondanivaló érthetőbbé tétele okán), akkor is, ha nem halmozzuk a sikereket és akkor is, ha más álláspontot képviselünk, mint a nagy átlag.

Több saját életéből kiragadott, azaz hétköznapi történetet is megosztott a hallgatóságával, - már ha lehet hinni az újságírónak és miért ne lehetne-, többek között egy olyan periódust osztott meg az érdeklődőkkel, amely arról szólt, hogy gyakornokként minden feladatot elvállalt, képtelen volt nemet mondani, ami következtében nem tiszteletet vívott ki magának, ami nyilván szándékában állt, hanem azt, hogy kihasználták, effektíve ’csicska’ lett. „Akkor eldöntötte, hogy határt húz, megtanul nemet mondani, és elkezdi saját életét élni”. Ennek következtében egy ideig népszerűtlen lett, de rádöbbent, hogy „valójában nem őt szerették, hiszen nem is ismerték.”

Sorra jönnek a hangsúlyos mondatok, hogy egy kapcsolatban, meg úgy általában ne erőszakoljuk rá magunkat senkire, higgyünk magunkba bla…bla…

Majd az oldal margóján olvasható egy vélemény rovat, amely a kvázi hétköznapi ember szemszögéből írja le, hogy tulajdonképpen ez teljesen oké, illetve, hogy kis/nagy hazánk több neves asszonya már akcióba lépett a női tökéletlenség megvédése/hirdetése ügyében. Két nevet említ, D. Tóth Krisztáét – aki minden nap posztol magáról egy natur képet, jelezve, hogy ő is lehet szétszórt, rosszkedvű, nyúzott stb,- és Mádai Vivienét – ő pedig terhesség utáni állapotát írja le. Mindennek a célja valóban az, hogy ne higgyük el a média által oly’ buzgón mutogatott női mintát, akik mind-mind tökéletesek kortól, nációtól függetlenül, szülés előtt-után, sőt utána pik-pak vékonyabbak, mint annak előtte, arcuk tökéletesen sima, heg- seb-pattanás- miteszer mentes, bőrül tökéletesen sima, egyenletes, színe télen –nyáron barnás stb.

De persze, van ellenpélda is, akik homlok egyenest szembe mennek evvel a –nevezzük- trendnek, akik már betegesen tökéletesek, akik akár több gyerek után is olyan alakkal, bőrrel egyéb testi adottságokkal rendelkeznek, amit Barbie baba is megirigyelhetne. Nyílván ráérnek apró csemetéik alvó periódusába lenyomni egy Rubint Rékát, két szoptatás között lefutni a maratonit és míg a gyerkőc iskolában/óvodában, addig végig izzadni az edzőterem összes gépét. Főzés, takarítás, házi munka….van étterem.

Na, jó, itt van bennem némi rosszindulat szülte irigység, de ha mélyebben belegondolok, inkább leszek D. Tóth Kriszta, mint pl. Sarka Kata. Bennem van a hiba, hogy az intelligenciát és az érdemi, társadalom jobbá tételét végzett munkát magasabbra becsülöm, mint az üres, más pénzén élősködő, és abból karriert csináló életmódot.

Viszont azt megjegyezném, hogy az, aki szép, okos, sikeres, népszerű és boldog, aki önálló, független és annak él, amit szeret, amihez ért, elérte, illetve azon az úton halad, amit kitűzött maga elé, akinek vannak barátai, tehát teljes az élete, az könnyen beszél ’önbizalomról’, könnyen dobálózik mindenféle lelki egyensúlyról, meg arról, tökéletlenül is tökéletesek vagyunk.

Ez azonban mit sem segít azon, valóban hétköznapi külsővel, átlagos élettel rendelkező nőnek, aki reggelente belenéz a tükörbe, a látványtól legszívesebben összetörni azt, zuhanyzás közben a testére sósavat öntene tusfürdő helyett, a szexuális élete értékelhetetlen, a munkáját, ha tehetné, otthagyná, és igazából legszívesebben elásná magát a föld alá.

Rajta nem segít az, hogy egy okos és elismert ember olyan mondatokkal áll ki a pódiumra, mint a fentebb említett pszichológus, vagy bárki, aki ilyen „lelki ostobaságokkal” jön. Nincs is rá ideje, hogy magával foglalkozzon, hiszen háztartást vezet, gyerekeket nevel, dolgozik, feleség, nagyszülőket gondoz, urambocsá’ még kertje is van. Esténként úgy zuhan be az ágyba, lecsukja a szemét és arról álmodik, hogy úgy él, mint ahogy kislányként elképzelte…..aztán megszólal az óra 4:30, gyerekek, állatok, reggeli és vissza a mókuskerékbe, kemény 75 000 Ft-ért….

Persze, értem, hogy itt a segítő szándék a lényeg, meg a figyelem felhívás, szóval a lényeget értem, de ez édes kevés egy hétköznapi, „szürke” magyar háziasszonynak, nőnek…. Sajnos