Október 12.-hez közeledve élesedik a verseny, kampánytól hangosodik a sajtó, a propagandát kommunikáló plakátok üzeni, „Folytatjuk”.

Az országos média természetesen a fővárosi választásokra van kiélezve, hiszen mégis csak a centrum az, ami nagyban meghatározza az ország irányát, hangulatát, és lévén, hogy a legnagyobb, legfontosabb városról van szó, kulcskérdés, hogy milyen vezetői színbe fordul át vagy ragad be.

Viták elvétve vannak. Ahol van, ott rendszerint távol marad a kormánypárti jelölt, üres kifogásokkal élve, indoka nem felmentő erejű.

Tegnap az ATV sugárzott egy polgármester-jelölti vitát, melybe belenézve, nem tapasztaltam semmi változást az áprilisi „vitához” képest. Továbbra is értelmetlen mondatokkal operálnak a politikusok, teljesíthetetlen vállalásokat tesznek, nem létező pénzt költenek és botrányosan demagógok. De amit továbbra is a legnagyobb hibának tartok, az a felkészületlenség, amelyet mi sem bizonyít jobban, hogy önálló gondolat, papír nélküli felelet nincs. Az önjellemzéshez is papír kell. Fel sem pillantanak a jegyzetek rendezetlen halmaza közül. Némelyiknek a felolvasással is akadnak gondjai, a hangsúlyról, a nyelvtani követelmények nem betartásáról/ ismeréséről már nem is beszélek.

A politikai beszéd, stílus teljesen lezüllött. Kocsmai stílus, a polgár teljes hülyének nézése, a végtelenségig leegyszerűsített beszéd kiüresítette, értéket vesztetté tette e területet. Már-már sértően könnyű értelmezési logikát követnek, amit a magamfajta elemző beállítottságú emberek próbálnak megfejteni, holott nincs mit keresni a szavak mögött, mert azok mind nem létező, értelmetlen, zavaros katyvaszok, amik semmi mást nem szolgálnak, mint a voksok elnyerését, majd a választópolgár elhagyását.

A démosz felértékelődik a választások előtti pár hónapban. Se előtte, se utána nem övezi akkora rajongás, mint ekkor. Holott kampány nem csak 2-3 hónapot jelent, hanem a teljes ciklust, a 4 évet, most már ötöt (az önkormányzati esetében). A lakosságnak fontos, hogy tudja, érezze azt, hogy a megválasztott képviselője az év egészében figyel rá, törődik vele, végzi a dolgát, amire „felhatalmazást kapott”. De nem úgy, hogy olyan dolgokat visz véghez, amihez nem kérdezett meg senkit, olyan tetteket indokol a „felhatalmazással”, ami homlokegyenest ellenkezik a képviselt értékrendjével.

Kis városomban az utóbbi hetekben kezdett élesedni a verseny, most kezdtek kampányolni, fórumokat tartani, a „nagy nap” előtt pár nappal. Későn? Véleményem szerint igen! Nagyon későn. Ez a pár nap nem elég semmire. Noha, igaz az is, hogy egy településen nem pártra szavaznak, sokkal inkább személyre, személyekre. De ez akkor sem indoka annak, hogy némán vadászunk a szimpátiákra. Ha nem vagy elég hangos, senki nem vesz észre, legyél bármilyen ismert vagy közkedvelt. Ha nem tudják széles körben – és nem hátrány, ha nem korlátozódsz a település határán belülre -, hogy mit akarsz, nem biztos, hogy megszavaznak.

Rendben van, hogy mint embert, helyi lakost ismernek, elismernek, szeretnek és az utca túl oldaláról hangosan köszönnek, ez nem elég egy város/falu irányításához. A konkrét tervek, irányok meghatározása hosszas előkészületet igényel, háttérelemzéseket, forrás felkutatásokat, lehetőségeket, prioritások meghatározását stb. Ehhez idő kell. Idő ahhoz, hogy hiteles, megalapozott programmal állj elő, nem látszatintézkedésekkel, demagógiák tömkelegével. Az nem elég, hogy munkahelyeket teremtünk. Ezt bárki tudja mondani. Ezt részletezni kell. Közmunkások erőforrását jobban kihasználni, szélesíteni a kompetenciájukat. Igen? De hogyan? Mivel? Nem az lenne a cél, hogy a közmunkát felszámoljuk és érdemi, piacképes, versenyszférában való munkalehetőséget biztosítsunk neki helyben vagy esetleg más városban?

Helyi fiatalok itt tartása. Miért maradjanak?

Kulturális élet felpezsdítése? Hogyan? Mivel? Először avval kellene kezdeni, hogy a lakosságot ismét összekovácsoljuk, elejét vegyük az egyre kiélesedő ellentéteknek.

A ház építését sem a tetőnél kezdjük…

Az elhangzott beszédek, mind nagyon ígéretesek, bár cseppet sem hihetőek. Főleg úgy, hogy úgy olvassák fel szó szerint azt, ami a helyi lapban jelent meg, mint személyismertető.

„ Itt születtem, itt élek családommal” bla-bla-bla. Az, hogy valaki helyi polgár, nem jelenti azt, hogy jó polgármester/képviselő is egyben. Az üres frázisok helyett inkább részletekbe menő, szakpolitikai nyitány kellene és nem a magánélet részletes bemutatása. Oké, persze, az is kell, hogy lássa a laikus, hogy emberről van szó, akinek van élete, de egy település irányítása nem arról szól, hogy éjt-nappallá téve dolgozom x helyen, közben a sufniban építem a Noé bárkáját.

De ez egy kötelességekkel teli „szakma”, ami nem lehet érzelmekkel és emberi tulajdonságokkal tele töltve.

Az üzletben és a politikában nincs barátság, nincs család, nincs semmi emberi. Érdekek és értékek vannak, amik nem feltétlen egyeztethető össze a magánemberi értékekkel és érdekekkel. Sokszor fel kell adni azt, amit otthon vallunk, hogy a közösségnek jobb legyen. Ezt pedig nem biztosítják a fórumokon elhangzottak. Ideákat vázolnak, amik rövidtávon erősen kétségesen valósíthatok meg.

No, de ez kell a választópolgárnak, ez kell a szavazatokért, hiszen a továbbiakban felelősségre vonástól nem kell tartani, mert a magyar ember memóriája messze a legrövidebb, vagyis amit ma mondasz, az holnap történelem.

Aztán lehet, én vagyok nagyigényű, az agyamat használó, gondolkodó és az orránál (gyomránál) tovább látó, antialkoholista, aki nem a 90-es évek előtt szocializálódott.

Summa summarum: Vasárnap kiderül, hogy az elmúlt 4 és fél évben rendkívül ostobán (birka mód) viselkedő nép, továbbra is hagyja, hogy debilként kezeljék, vagy végre csinál is valamit!!!