Evvel a mondattal kommentálta édesanyám a tegnapi választások eredményét.

Egy baráti felkérésnek eleget téve, részese voltam az egyik szavazókörben lezajlott voksolásnak. Mint delegált különösebb feladatom nem volt, csak figyelni. Ebben pedig verhetetlen vagyok. A figyelmem mindenre kiterjedt, de főként a megjelent lakosokra, azok öltözetére, viselkedésére, testbeszédére és kommunikációjára.

Nem sokan kértek segítséget, de azok, akik igen, meggyőződésem szerint, volt némi ráhatás abban a tekintetben, hogy kire adják a szavazatukat. Nem egyszer fordult elő az, hogy a tisztelt elnök úrral megdöbbenésünket kifejezve, értetlenül egymásra néztünk, mondván, a szimpatikus párt iránti elkötelezettség logikátlan. Vajon mi késztethet arra egy cigány embert (jelzem, semmi bajom a cigányokkal, sem más közösség tagjaival!), hogy a Jobbik mellé tegye az X-et?! Számomra ez értelmezhetetlen.

Volt olyan is, aki a kormánypártra szavazott, nem épp meggyőző hangsúllyal és cseppet sem magabiztos kézmozdulattal. Ez esetben is megegyezett a véleményem az elnök úrral, miszerint, nekik megmondták kire és hova. Ők mind közmunkából tartották el magukat.

Többen azon okból kifolyólag kértek némi útvezetést, hogy nem jól látnak, olvassuk fel nekik a listát. Természetesen ezt megtettük, illetve tettük volna, ha a felsorolás elején nem vágtak volna szavunkba, hogy „a Fideszt!”.

Hogy őszinte legyek, a számlálás végén nagyon megdöbbentem a Jobbik erősödésén, és mély csalódottságot éreztem mikor másnap végig olvastam a híreket, át tanulmányoztam az eredményeket és összegeztem, hogy a mi eredményeink tükrözték az országosakat.

Csalódtam! Csalódtam a politikusokban, a médiában, a közvéleményben, magába a politikában, de elsősorban az emberekben. Számomra felfoghatatlan, hogy lehetnek ilyen ostobák, ilyen naivak, ilyen….. nem is tudom, egyszerűek?!

Az elmúlt négy évben a politika olyan szintre süllyedt, aminek párja nincs Európába, de sehol máshol, ahol működik a demokrácia. Végtelenségig lebutított, kocsma szintre züllesztett, értelmes, gondolkodó ember számára méltatlan és teljes mértékben értékét/értelmét vesztett tudománnyá vált.

Amit a (köz) média művelt - és most az lényegtelen, hogy kényszer hatására vagy sem, ha előbbi, az sem felmentés, mert lett volna joguk arra, hogy felálljanak, és közöljék, kösz nem, ha utóbbi, akkor szégyen a társadalmunk egészére nézve – az minősíthetetlen. Eleinte még én is csak mosolyogtam azokon a sok kiforgatott és talpnyaló híreken, amit sugárzott, vagy a riporterek mélységes alázatán, de egy idő után ez már tragédiává fajult. A riportok, a hírblokkok nem hogy nézhetetlenek, de gusztustalanul idillikus képet festettek az ország nem épp rózsás helyzetéről, megítéléséről.

Egy percre kiábrándultam az egészből, sőt, be kell, hogy valljam, megbántam, hogy jelentkeztem politológiára….

Viszont ahogy haladtam előre a cikkek, vélemények olvasásában, elfogott a Barney (Így jártam anyátokkal) érzés. Vagyis az, hogy vállalom a kihívást!

A választási eredmények ismeretében azt kell mondjam, igen, ez a nép/nemzet/ „a magyar emberek” megérdemlik, hogy ilyen debil, dilettánst kormánya legye. Nézegesse és hallágasa még négy évig a „kócos fogú” kommunikációs szempontból értelmezhetetlen szövegét, amely megfogalmazását tekintve lealacsonyító a hallgatóságra nézve! De ne emeljünk ki egy személyt, hiszen az egész pártra ez a megállapítás érvényes!

A mai politika elvesztette a tekintélyét, a szakszerűségét, a hozzáértését, de mégis a legszomorúbb az az, hogy a polgárok ennek ellenkezőjét, az értelmes fogalmazásokat, a tisztelettudó magatartást és az ágazathoz méltó munkát nem is igényli.

Kíváncsi lennék arra, mit szólna a tisztelt választópolgár, ha besétálna egy orvosi rendelőbe (MNB) és az orvos (Matolcsy –adott esetben) a sérülését, teszem azt, sósavval kezelné. Hát nem tudom. Nem tartom valószínűnek, hogy legközelebb is hozzá fordulna, illetve nem pereli be, vagy, hogy a mai színvonal szerint kezeljük a helyzetet, küldené el … szóval oda.

A másik. A külhoniak szavazati joga. Előre bocsájtom, velük sincs semmi bajom! Állampolgárság, oké. Legyen meg az örömük. Egyébként a mai napig felrovom a nagyszüleimnek, hogy anno ’56-ban itt maradtak. Viszont az, hogy olyasvalaki, aki 10,20 vagy annál több éve nem él itt, nem is volt még látogatóban sem, vagy az, aki kiáll amellett, hogy a jobb megélhetésért költözött más országba, feladva az itteni életét, az nekem ne jöjjön avval, hogy neki ez alanyi jogon jár, ő igenis bele akar szólni a hazai politikába. Majd ha itt tetszik élni, adózni, dolgozni, a fizetését elkölteni, egyáltalán létezni, majd akkor akarjon belefolyni a „magyar emberek” életébe és döntést hozni arról, hogy kinél legyen a „hatalom”! Addig mélyen hallgasson!

„Hatalom”. Már maga ez a szó is méltatlan egy demokráciában. Itt nem hatalomról kell/kellene beszélni, hanem kormányzásról, vezetésről, irányításról. A ’hatalom’ szó mellé negatív tartalom társul, erőszakos, illegitim tartalommal bír. Olyan államokra használják ahol nincs szabadság, egyenlőség, ahol diktatúra van a szó minden értelmében. De Magyarországon (még) nincs. Amíg pedig nincs, tessék mellőzni ezt a szót. Na, igaz, hogy jelenleg erősen a ’hatalom’ szó felé billen a léc. Ebben az esetben úgy módosítom, hogy azon pártok, akik magukat demokratikusnak és a jogállamiság elkötelezettjeinek vallják, kerüljék ezt a szót amennyiben magukról tetszenek beszélni!

Summa summarum: kiábrándító, csalódott, de nem reménytelen