Költői kérdéssel kezdeném az eszmefuttatásom, mely a „címben” szereplő szóra kérdez rá.

Hol van a Holtpont?

Vagy:

Honnan lehet tudni, hogy elérkezett a Holtpont?

Vagy:

Mi az egyáltalán, hogy Holtpont? (Ilyen kérdést sem tennék fel soha, nem vagyok értetlen!)

Tolerancia. Szolidaritás. Ezek ketten fontos részét képezték szerény kis személyemnek, de az elmúlt napokban nem érzem a meglétüket. Úgy fest elpártoltak, ami nem meglepő, én is ezt tettem volna, bár ennek sikeressége erősen kétséges.

Vége a télnek, tavaszodik. Mindenki örül, örülj velük te is. Hurrá!

Nem kell a szobában tespedni, ezerrel nyomkodni a „lajk” –okat, egyé lehet válni a természettel, fürdeni a napsütésben és kiállni a szél erejével szemben. Persze, vannak, akiket a nap sugarai sem tudnak kikényszeríteni a friss levegőre, annyira oda ragadtak a kütyühöz (ugye mosakodni sem ártana olykor), szóval Napocska, ezt bebuktad!

Pedig milyen szép látni, ahogy a téli depresszióból a természet életre kel, feledve azt a haláltusát, melyet a hideg és a fagy miatt volt kénytelen elszenvedni.

Csodálni, ahogy a csupasz földből kikukucskál egy-egy szál virág, bearanyozva azt az üres és sáros területet, azt, ahogy a fák kopasz ágain megjelennek az első rügyek…stb. Nem részletezem tovább, nyálas maszlag az egész.

Tény, ami tény, ez van!

Öröm az ürömben, hogy azért még pár kányát/hollót/varjút, kinek hogy tetszik, elvétve ugyan, de még fel lehet fedezni egy-néhány szántóföldön. Eltéveszthették az irányt, vagy a hónapot a naptárban, hisz’ hahó, a télnek annyi, megfutamodott, elbújt, lehet rajta károgni egész nyugodtan, de nincs. Vége. Jó pár hónapig nem is lesz!

De, hogy megnyugtassak minden vészmadarat, nem végleg!!

UI. Szokásom szerint megint nem arról írtam, mint amiről terveztem, de így jött ki a lépés. PONT