Ugyan még csak szerda van, de a hírek, amelyek napvilágot látnak Magyarországról és annak kormányáról, konkrétan Orbán-Matolcsy kettősről, egyre rémisztőbbek. A forint rohamosan gyengül, a CDS felár megugrott, a bizalom, ami eddig is kétes alapokon állt, immáron teljesen elveszett, a részvényeink drágulnak, az adósság állományunk nő, az inflációs ráta ugyan csökken, de ez sem törvényes és hosszú távon eredményes beavatkozásoknak köszönhető. Ahogy a Napi Gazdaság írja „Külföldi elemzők: gyors összeomlás előtt áll Magyarország.”

Nem csak a NG cikkei „keltik a pánikot”, hanem az összes belföldi és nevesebb külföldi lap is. Nem is tehetnének mást, hiszen alapvető funkciójuk a naprakész, hiteles információk szolgáltatása a világ minden tájáról, és jelenleg rólunk a negatív tartalom közlése autentikus.

A biztosítékot nem Matolcsy kinevezése verte ki, ami valljuk be, nem tetszett a piacoknak, de az EU és más országok különösebben nem foglalkoztak vele. A forint az első munkanapon elkezdett gyengülni, és több mutató is a negatív tartományba ereszkedett, de még sem ez volt az a pont, ahol elszakad a cérna. Mint arról mindenki értesült (e hír mellett senki nem tudott elmenni) elfogadták az amúgy kőbe vésett alkotmányunk immáron negyedik módosítását, rögzítve benne több (csak olyan) olyan törvényt, amelyet korábban az AB elmeszelt vagy más, nemzetközi szervek aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban.

Nos, mint ahogy ezt már korábban tapasztalhattuk, a kétharmad nem ad nagyobb jelentőséget más véleményére, még saját udvarán belül sem, nem hogy az utált külföldnek. Tudomást sem véve az intelmekről, bevéste azt, ami jogellenes, ellent mond az uniós normáknak, az ilyen-olyan alapvető emberi jogoknak, a demokrácia elveinek, röviden mindennek, ami a diktatúra ellen van hivatott fellépni.

Míg a határainkon túl állandó „támadások” érik hazánkat (az EU részről, melynek tagjai vagyunk, elfogadva annak minden előnyét és hátrányát, aláírva a „házassági szerződést”), addig itthon folyik a kampány, mely egyre durvább. Durvább abban az értelemben, hogy a kormányzati intézkedések (lásd: rezsicsökkentés, adósság átvállalás, külön adó a multiknak, bankoknak stb.) min-mind olyan lépések, melyek nem pusztán hosszú, hanem már rövidtávon is éreztetik negatív hatásukat. A különadók és minden újonnan bevezetett adófajta miatt szépen lassan (jobb esetben lassan) csökken a szolgáltatások színvonala, amiért persze a „mi, zenberek” majd jót károgunk. Csökken az amúgy is kemény munkával megkeresett pénzünk értéke, drágul minden, csökken a munkahelyek száma, már a közmunkásokat is egyre több „megszorítás” éri, az oktatásról nem is beszélve, a pedagógusokon át, az orvosokig, míg az egész lakosságot felölelő, őket közvetve vagy közvetlenül érő életszínvonal csökkenés fog bekövetkezni. És ez csak a jéghegy csúcsa.

Mindebből nem érzékel eddig semmit a kedves nép, hiszen zömük rövidtávon gondolkodik, illetve nem gondolkodik. Ezért nem is látja, nem láthatja azt a lefelé vezető spirált, melybe a Fidesz belevezette az országot, azt a zsákutcát vagy legyünk hűek a kormány kommunikációjához, azt a zátonyt, amelyre rákormányozták a hajónkat.

Ami nem törvényes, abból azt csinálnak, ami nem elfogadható azt azzá teszik, ami nem tetszik, azt megsemmisítik, az EU-t kárhoztatják, de a pénzéért keményen és harciasan fellépnek, míg végül létrehoznak egy olyan „államot” amely narancssárga, és a fantáziájuk tökéletes és hiteles megtestesülése, mely csak arra hivatott, hogy a holdudvart és személyes igényeiket maximálisan kielégítsék.

Szomorú, de ez az ország mára már élhetetlen! Nem azt mondom, hogy menekülni kell, de jobban teszi minden mobilis ember, ha felhúzza a nyúlcipőt és dobbant valahová, ahol az életét úgy élheti, ahogy minden normális demokráciában szokás.