Apa mindig megkönnyíti a költözési hajlandóságomat, amiért rendkívül hálás is vagyok neki. Nehéz szívvel mentem volna el, de ő minden alkalommal nagyban hozzá járul ahhoz, hogy ne érezzem rosszul magam.

Elég gyakran tettem át a székhelyem más városba. A hét éves középiskolás ciklusomban szinte minden tanévkezdéskor vagy tanév alatt költöztem. Bár legutoljára az unokanővéremmel cuccoltam a koliba. Lényegtelen.

A „könnyítés” alatt nem azt értem, hogy elviszi a nem kicsi súlyom, hanem azt, hogy csúnyán összeveszünk. Ismételten magam alatt leszek és megint csak jelentéktelennek érzem magam, olyannak, akiknek hiba volt megszületnie.

Nem bírom a lekezelő modort, senkivel szemben sem. Ilyenkor mindig összezuhanok, hangya nagyságúra zsugorodom és legszívesebben sírnék. Sírnék addig, amíg meg nem fulladok a könnyeimben. De persze ez kizárt, mert nem tudok sírni. Többek közt erre is képtelen vagyok. Igazából az élet minden területén kudarcot vallottam, ezért is teljesen érthető, hogy apa úgy viszonyul hozzám, ahogy. Nem is ítélem el ezért, sőt! Igaza is van, meg amúgy is, én mi jogon törnék pálcát a feje felett, hiszen ő minden tekintetben tökéletes. Bár mint apa (számomra) megbukott, de ez tulajdonképpen részletkérdés és nem is érdekel senkit!

Az itthon töltött időmet maximálisan kihasználtam, dolgoztam, olvastam, 3 gobelint elkészítettem, kávéfőzőt robbantottam és a méhütőnket is majdnem tönkre vágtam. Cukrot a lónak :/

De ami nagyon bánt, az az, hogy egy újabb családtagomat haragítottam magamra. Így, ha a komplett családom vesszük 100 %-nak, akkor most már kb. 80 %-nál tartunk, már akik szégyenfoltként tekintenek rám. Na, jó, akit most bántottam meg, ő nem szégyell, csak nem kíváncsi rám. Ami megint csak érthető, én is így tennék, ha tehetnék, de nem tehetek. Oka, hogy hűen önmagamhoz, kiforgattam a szavait, másként értelmeztem a gondolatait, és a segíteni akarását, a puszta érdeklődését úgy fogtam fel, hogy lenéz, és az, amit csinálok, az nem értékteremtő.

Én annyira hülye vagyok! Nem is értem, miért nem lőttek még agyon. Vagy miért nem sikerült még elütnie annak a millió közlekedési eszköznek, amely előtt vakmerően átsuhantam… ez az én formám…..