Honnan tudod, hogy el vagy átkozva?

Nyílván ezt mindenki másként érzékeli, valaki már egy rossz élményt is ennek tud be, más viszont az egyértelmű jeleket sem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni.

Ki vagy mi, és miért átkoz el valakit? Ennyire rosszindulatúak lennénk, mi emberek?

Én már többször gondoltam úgy, hogy tuti valaki rontást rakott rám, de halványlila gőzöm sincs az illető kilétéről és az okáról.

Ma megerősödött bennem, ill. már tegnap is, de ma „törvényerőre” emelkedett. Bár az is lehet, hogy épp egy szerencsétlenségek sorozatát hozó front ért el, vagy csak most fordítottam rá nagyobb figyelmet. Frász se tudja. Az viszont tény, hogy a mai napból, így két óra után, elég!

Kezdjük az elején. Reggel felkelek, készítem a teám. Kiesik a kezemből a csésze (nem tört össze!), ki öntöttem a cukrok, a víz forralót víz nélkül kapcsoltam be. Béna, gondolhatjátok, én is annak véltem, de éreztem, hogy ez a nap ilyen lesz.

Elindultam suliba. A lépcsőn majdnem lezuhantam. Oda fele menet a bokám többször el akart válni tőlem.  Számvitel után, gondoltam be nézek a volt dokimhoz, van időm, miért is ne. Hát egy óra vallatás után egy recepttel és egy ambulanciára való felvétellel távoztam.

Gyógyszertár. Nem volt dili bogyó. Rendelni kellett. Fizetés. Nem volt nálam annyi pénz. Nem csináltak belőle ügyet, átvételkor fizethetek. Jövök ki, hát nem leestem a lépcsőn! Kárász kellős közepén a bokám megint próbálkozott. Azon kívül, hogy vagy ötven ember kuncogott rajtam, nem ért károsodás.

 Elmentem teszkóba. Kijövet a táskám elszakadt. Mondanom sem kell, hogy gurult minden.

Hát úgy tűnik, tőlem minden menekül.

Visszajöttem. Kajáltam. Elmentem nyomtatni. Kilenc oldalt nem írók le, hisz egy új toll többe kerül, mint ha kinyomtatnám. (itt jegyzem meg, hogy rosszabb vagyok, mint egy skót). A gépnek, ahol nyomtattam, nem tetszett az én kis word-öm, így fordulhattam kettőt.

Nézem a fészbúkom, egy újabb srácnak van barátnője, akit kikosaraztam. Ő már a sokadik. Örülök én a boldogságának nem az, csak úgy meglepett, mert elég keményen hajtott rám. Na, mindegy!

És a hab a tortán, ami ugyan közvetlenül engem nem érint, de mégis szíven ütött. Hogy egy újabb, szintén sokadik ismerősöm halt meg, önkeze által. Ennyit tesz, ha tönkre megy valakinek a házassága. Sajnálom, és részvétem a családnak!

Végül is eddig nagy bajom nem esett, bár a napnak még koránt sincs vége.

De nézzük a dolgok pozitív oldalát: pár embernek okoztam néhány percnyi kárörömöt, ill. beszédtémát adtam, és nekem is született egy új bejegyzésem!

További szép napot!!!