Az utóbbi napokban rengeteg minden foglalkoztat. Minden nemű téma. Legyen az a szerelem, a jövő, a barátok, vagy az országban történt események. Egyformán nem hagyják kikapcsolni az agyam. Sokszor rendkívül nehéz. Állandóan csak kattog. Néha összefüggéstelenül ér a hullám, máskor egész pofás kis szövegek születnek. De persze ez akkor fordul elő, mikor nincs nálam se toll, sem papír, hogy meg tudjam örökíteni. Később meg már nem ugyanolyan, így felejtős. 
Még három hónap és életem harmadik ballagására fogok készülni. Újabb hisztérikus állapot otthon, ismét értetlenül fogok állni a felhajtás előtt, és megint csak teljesen máshol fogok járni gondolatban. Ami még borítékolható, hogy mint legutóbb, most is lekésem a ballagásom. Az volt csak nagy poén, mikor már mindenki vonult szép sorba, a protokollnak megfelelően, én, meg egy barátnőm, épphogy beértük a menetet. Azok az arckifejezések..... felejthetetlen! :)
Lehet, hogy velem van valami nagyon nagy baj - sőt, biztos-, de igazán nem értem miért kell cirkuszt csinálni egy ballagásból. Virágok, vakuk kattogása, gasztronómiai remekmű kísérletek, megjátszott báj, és képmutatás, erőltetett mosoly, és persze az ingyen pia. Hisz' egy ballagáson ki nem részeg....ja, én.
Az alkohol. Nagy hatással van az emberekre. Nélküle már el sem tudják képzelni a szórakozást. Ha buliban vannak, és valaki a társaságból nem iszik, egyből ki van nézve. Ha csak úgy betérnek valahova, egyből valami alkoholtartalmú löttyöt kérnek ki. Vajon miért nem lehet alkohol nélkül jól szórakozni? Miért számít már menőnek, ha valaki minden hétvégén részeg és azt sem tudja, hogy került haza? Miért lett a negatív pozitív? Hogyan jutottunk idáig? Ezt most értem minden területre.
Miért került a hangsúly a külsőségekre? Miért tűntek el az emberi érzések? Rohannak, fejvesztve, elvesztek a monotonitásban, nem veszik észre mi zajlik körülöttük, mi van a barátokkal, pláne mi történik odabenn. Elfelejtenek az emberek beszélgetni, a szem világában felismerni a jeleket, az arc játékán kiigazodni. Nem figyelnek egymásra.
Egy mai párbeszéd, ami - jobb esetben- szemtől szemben zajlik, miről szól? A műsor újság tartalmának, és az előző napi "kulturális", "ismeretterjesztő" műsorok kivesézéséről. Nem arról, amiről kellene, amiről egykor szóltak. Arról, hogy a másikkal mi történt, mi zajlik körülötte, mit hogyan él meg, mit tart fontosnak. Nem, inkább Pákó előző esti nagy alakításáról fecsegnek. De most komolyan: kit érdekel??? Kit köt le, az, hogy egy házba pár "intelligens" ember be van zárva ( önként!) és bohóckodik, ezzel a csatornának nem kevés gázsit generálva. Vagy arra, hogy híresnek vélt emberkék, hogy járatják le magukat. Most komolyan, ennyire primitív társadalomba élünk? Idáig jutott a világ? Idáig, más kárán nevetni, kíméletlenül eltaposni, belőle profitálni?
Számomra sokkal szórakoztatóbb egy - tényleg jó - filmbe mélyedni, vagy a betűk tengerében elmerülni, semmint a fentiek. Lehet, bennem van a hiba. Nem tudom értékelni az XXI.századi életformát. Kezd felerősödni a tudata annak, hogy rosszkor rossz helyen születtem...
Nem szeretnék senkit sem bírálni, nekem ahhoz nincs jogom, a gondolataim jelentéktelenek, pusztán csak a véleményem mondom el, amíg lehet....és vagy egyetért velem valaki, vagy nem. Utóbbit tartom valószínűbbnek!!...