Először is tisztázzuk, hogy mi is a depresszió, mert nagyon sokan összekeverik az átmeneti hangulat zavarral, levertséggel, melankóliával. A depresszió egy olyan pszichiátriai betegség, amely hosszú távon negatív hatást gyakorol a hangulatra, az életvitelre, a mindennapokra, Tünetcsoportból 5-nek kell fenn állni legalább 2 hétig. A depresszió leggyakoribb tünetei a következők:
a.) A figyelem és koncentrálóképesség csökken.
b.) Megfogyatkozik az önértékelés és az önbizalom.
c.) Bűntudat és értéktelenség érzése lép fel.
d.) Sivár, pesszimista jövőkép.
e.) A betegnek önmagára nézve ártalmas gondolatai támadnak; ezek időnként tettekben is megnyilvánulhatnak.
f.) Csökken a páciens étvágya vagy éppen nő.

g.) alvási szokások megváltozása: nyugtalan alvás, forgolódás, gyakori korán ébredés, állmatlanság stb.

h.) testi tünetek közé tartozik a: gyomor-, fej-, izomfájás

Napjainkba egyre szélesebb teret nyer ez a betegség. Ez igazából nem is meglepő, hiszen az élet minden területéről, a médiától és a sajtótól is mind-mind negatív híreket hallunk, azt sulykolják belénk, hogy milyen rossz és kilátástalan minden, hol, mikor mennyien haltak meg, mit támadtak meg, hol történt katasztrófa, háború, gyilkosság. A depresszió több hónapig vagy akár évekig is fenn állhat. Persze ennek is vannak különböző válfajai. A klinikai pszichiátria megkülönbözteti a depressziókülönböző fajtáit: a súlyos depresszív zavar (Major depressive disorder) más néven klinikai depresszió, az unipoláris depressziót valamint az unipoláris zavart is. Egyeseknél a depresszió enyhébb vagy mérsékelt tünetei jelentkeznek, ők disztimíában szenvednek. Ez azt jelenti, hogy a depressziós és a mondhatni normális szakaszok között változóegyensúly jelentkezik. Van, hogy napokig, hetekig jó a hangulatúk, de közben fáradtak, nem lelik örömüket semmiben és minden megerőltető számukra. Ők passzívak, sokat panaszkodnak, rosszul alszanak és persze kellemetlen a közérzetük, de tüneteik ellenére rendszerint megfelelnek a környezet mindennapi elvárásainak.

A depresszióval nem egyszerű együtt élni. Sőt! Én nap-mint nap szembesülök a hátrányaival. Minden tünet fenn áll és van, hogy teljesen összeomlok, de persze erről a környezet semmit sem tud. Elnyomom az érzéseimet, nem adom ki a dühöm, csak mikor már nagyon teli vagyok, és akkor egyszerre és persze mindenkibe belerontok. Ilyenkor nagyon rosszul érzem magam, lelkiismeret-furdalás, önutálat még inkább erősebb formában van jelen. Az emberek nagy része, még mindig gyengeségnek tartja, ha valaki depressziós, ill., el sem fogadják, hogy ez betegség, amit kezelni kell. Pedig ez, egy elég komoly betegség, amiből egyedül nem lehet kimászni. Gyakori a visszaesés, a labilitás. A depressziósok körében nagy aranyú az öngyilkosok száma, ezért kiemelt figyelmet igényelnek. Nem szabad minket lebecsülni, mert a reménytelenség, a kilátástalanság hatalmas erőt ad a vakmerő döntések meghozatalára és elkövetésére.

Ezúton előre és utólag is bocsánatot kérek mindazoktól, akiket valamikor is megbántottam vagy fogok. Nem tudatosan tettem, de már én is nehezen viselem ezt az egészet és gyakran kiborulok. Az utóbbi napokban, esetemben felerősödtek ezek a tünetek, amiket a környezeti hatások csak tetéznek. Szóval most én is ott tartok, hogy fogalmam sincs merre, hogyan tovább, miért, kiért, minek………….