Friss házasság, boldog nászút, kellemes nász éjszaka. Haza jövetel után az ifjú feleség gyakran érzi rosszul magát, hányinger, émelygés stb. Elmegy orvoshoz, vagy csak a közeli drogériába/patikába terhességi tesztért. És hopp, terhes. Ez szinte törvényszerű egy friss házasságban. Az ifjú férj természetesen fiú utódot szeretne első szülöttként, aki majd tovább viszi a nevét, vagyonát, akire büszke lehet, akivel eljár majd focizni, és akiből igazi férfit nevelhet, akit a maga formájára alakíthat, és akinek a saját sorsát szánja, mert ő elbukta az életét. Bánatára azonban nem fiú lett, hanem kis lány. Gyönyörű arany szőke, kék szemű, meseszép. Büszke rá, és nem bánja, hogy nem fiú, majd a következő, úgysem akar egy gyereknél megállni. Egy év múlva ismét útban a baba. Az ifjú apa repes az örömtől, hogy fia lesz. Tervezget. ábrándokat sző, teljesen átadja magát az apa-fia kapcsolatnak. November 7. Kezdődnek a szülési fájdalmak. Apuka berobog anyukával egy Simson motoron a kórházba és este 19:45 perckor a család újabb leány taggal bővül. Apuka álmai darabogra hullnak, mélységesen csalódik mind önmagában, mind pedig a feleségében. Őt okolja, hogy lány lett. Az új jövevény ráadásul nem is olyan szép, mint az első. Fekete hajú, hatalmas barna szemű kis hófehérke, akinek az arca olyan mintha két zsemlével lenne megtömve. Szóval nem egy „jaj de aranyos kislány”! Amit apuka is észrevett és szinte nem is kíváncsi rá, csak a formaság miatt van anyuka mellett.

Telnek-, múlnak az évek, a kislány szépen cseperedik, oviba majd iskolába megy. Apuka nagyon nem vesz részt a második gyermek nevelésében, nem is beszélgetnek, nem foglalkozik vele. Ahol tudja – főleg a családi összejövetelek alkalmával- beszámol és felnagyítja a lány hibáit, tévedéseit, szinte dicsekszik, a rossz tanulmányi eredményével.  Minden szavával egy kést döf a gyermeki lélekbe, nem törődve ennek következményeivel. Az idő telik, tavasz, nyár ősz és tél. Kapcsolatuk a nullával egyenlő. Nem beszélnek, nem foglalkoznak a másikkal, elkerülnek minden kommunikációs lehetőséget. Belül utálják egymást, amit nem is lepleznek. Nem bírnak egy légtérben meg lenni, nincs közös témájuk, állandóan vitatkoznak, apuka sértegeti, lelkileg a sárba tiporja másod szülöttjét. A lány nem szól vissza, csak nyel, nem mer, fél az apjától. A testvére nem retten meg, visszaszól, nem hagyja magát.

Évek csak úgy elhaladnak egymás mellett, észerevétlenűl. A gyerekekből kész nők lettek, egyik szebb, mint a másik. Idő közben egy fiúval is gyarapodott a család, apuka legnagyobb örömére. Nála, a fia körül forog a világ, de anyukánál is ez a helyzet. Fiúgyermekük kiskirályként van a leltárban számon tartva.

Ott tartunk, hogy apuka alkoholista lett, anyuka „homokba dugja a fejét „, állandóan veszekednek, kettejük között meg hallt a szerelem (ha volt egyáltalán). Az idősebb lány alig van otthon (más városban tanul), ő erősebb jellem, bár őt is megviselték az évek, a szeretet éreztetésének teljes hiánya. A szendvics gyerek pedig küzd a démonaival kisebb- nagyobb sikerrel, de nagyrészt alul marad. Ő gyengébb jellem, az lelki állapotának külső jelei is vannak, amit mindenki észrevesz, csak szülők nem.  Egész kiskora óta azt éreztetik vele, hogy jelentéktelen, haszna vehetetlen, ostoba, buta, csúnya és tehetségtelen. Ma, 20 évesen egy lelkileg és idegileg roncs ember lett belőle, aki tele van lelki zűrökkel. A család büszkesége meg boldogan uralkodik a halálra ítélt családon!!!