15 év nagy idő! Legalábbis elegendő ahhoz, hogy rengeteg emberke szülessen, és még több meghaljon. Elegendő egy sors fordulásához, egy nézőpont változásához, és sok minden máshoz is.

Pár napja kezdtem el „beszélgetni” egy régi barátommal, akit 15 éve nem láttam. Még gyerekek voltunk, mikor utoljára találkoztunk, bár lehet, tudtunkon kívül már elmentünk egymás mellett néhányszor.  Ő nem ismert meg képről, és mikor említettem neki, hogy honnan ismerhet, egyből eszébe villant egy emlékezetes eset, amely soha ki nem törölhető egyikünk, és a szemtanuk emlékezetéből sem. Mégpedig az, hogy keresztülment rajtam egy biciklivel. Mindenki nevetett rajtam, én meg természetesen, meg voltam sértődve és haragudtam a mamámra, mert nem szidta le őt.

Szóval pár napja így üzengetünk egymásnak facebook-on keresztül, felelevenítjük a régi dolgokat, meg az ilyenkor szokásos „mi történt veled” témát merítjük ki.

Anya nem nézi ezt jó szemmel, mondhatnám, ellenzi, hogy ismét felvettem vele a kapcsolatot. Mindig azzal jön, hogy „nem jó gyerek”. Drogozik, iszik, lop, „hitvány”, jobb, ha nem kezdenék vele stb. Nos, erre én csak annyit tudok mondani, hogy nem érdekel! Mindenkinek van az életében egy olyan szakasz, amellyel nem dicsekszik, vagy legalábbis nem szívesen beszél róla. Ez alapján senkit sem lehet elítélni, pláne hogy ítélkezni mások felett nincs jogunk! Emberek vagyunk, hibákkal, bármennyire is törekszünk egynéhányan a tökéletességre, nem vagyunk azok. Az élet tele van buktatokkal, lehetőségekkel, jókkal és rosszakkal egyaránt. Benne van a pakliban a hiba lehetősége, az, hogy nem leszünk jók vagy rosszak. Egyáltalán ki mondja meg, ki határozza meg, hogy egy ember mitől jó és mitől nem? Ez olyan, mint a „normális”. Ez sem egyértelmű. Kinek mi, relatív.

Most azért mert volt neki egy nem éppen fényes időszaka, még nem fogok elfordulni tőle. És most legyen szó bárkiről, attól hogy hibázott számomra ugyan olyan értékes, mint annak előtte. Lehet csalódni, fogok benne, ez természetesnek mondható ilyenkor, de a barátságom nem vonom meg senkitől sem, pusztán mert elesett. Egy barátnak ilyenkor az a dolga, hogy segítsen felállni, és tovább haladni, nem otthagyni és elmenni.  

Szerintem…